Galaktobureko

Sztori

Nem, nem káromkodtam a bejegyzés címében :) A Galaktobureko egy görög édességnek a neve (magyarul görög krémesként emlegetik), és ez a recept kb. évek óta egyik kedvenc és gyakran előveszem egyszerűsége miatt. Namármost. Ha gyerekkorodban imádtad a tejbegrízt, akkor felnőttként most ezt is szeretni fogod. Ha pedig valamilyen hihetetlen oknál fogva nem komáltad a tejbegrízt pulya korodban, akkor is van még remény, hogy ez ízleni fog - láttam már ilyenre példát! Gyakorlatilag csinálunk egy sűrűbb vaníliás tejbegrízt, amit beletöltünk réteslapok közé, és megsütjük - lebutítva így tudnám leírni a dolog lényegét. Külön nagy elismerésnek számított, hogy legutóbb görögök dicsérték és szerették.

Gondolom még mindenki dúskál a bejgli-hegyekben, de ezt a receptet mindenképp csináljátok meg :)

P.S. Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy megköszönjem N. barátnőmnek a bejlgifelajánlást - én, aki nem igazán kedveli a bejglit, most minden nap azt reggeliztem! Puszi :)

Hozzávalók

• Egy csomag réteslap (6 lapos, nálam Tante Fanny teljes kiőrlésű)
• 4 dl tej
• 3 tojás
• 2 tojássárgája
• 7,5 dkg búzadara
• 1 vaníliarúd kikapart magjai
• 4 evőkanál cukor
• 10 dkg vaj
• a sziruphoz: 2 dl víz, 10 evőkanál cukor, 1 citrom leve
• a kenéshez még kevés olvasztott vaj
• 10 dkg mazsola előzőleg rumba áztatva (opcionális, én szeretem így)
  

Elkészítés

1. A krémhez egy kisebb lábasban összekeverjük először a tojásokat a cukorral, majd mehet bele a tej és a vaníliarúd kikapart magjai. Belekeverjük a búzadarát is, majd tűzre téve forrástól számítva kb. 3-4 percen belül sűrű krémet csinálunk belőle. Amikor kész, beletesszük a mazsolát is, és elkeverünk benne 10 dkg vajat.
2. Egy kivajazott közepes méretű (20x30) tepsi vagy kerámiatál alját kivajazzuk, majd a réteslapok felét belefektetjük úgy, hogy kilógjon a szélén is. Megkenjük kevés olvasztott vajjal, majd rákanalazzuk a darapudingot. Befedjük a réteslapok másik felével, és bebugyoláljuk vele a pudingot. Ismét megkenjük vajjal, majd egy éles késsel átlósan mélyedéseket vágunk bele.
   
3. 190 fokon 10 percig, majd mérsékeltebb, 150 fokon újabb 20-30 percig sütjük, szép aranybarnára. Közben a szirup hozzávalóit összefőzzük, amit a sütőből frissen kivett süteményre locsolunk.

Bár a recept ekkora mennyiséget ír, én általában csak a szirup felét használom fel - lehet, hogy felvenne többet is, de akkor túl édes lenne.

Ízperverzió és sütőtökös-citromos risotto

Sztori

Néha már gondolkodóba esem egy-egy recept kitalálásakor, hogy ez most különleges és újító vagy inkább az "undi" kategóriába tartozik-e. Itthon nem is merek annyira kísérletezni, az ember lánya hogyan legyen gasztroforradalmár mikor a család csak pörköltön és rántott húson él, kérdem én???!!! Angliában picit más volt a helyzet, ott annyira örült az angol családom, hogy minden este meleg étel várja őket, hogy zokszó nélkül megettek mindent, de tényleg mindent, amit eléjük raktam. Egyetlen esetre emlékszem, amikor hosztanyukám kissé elsápadt a konyhában, és udvariasan megkérdezte, hogy do you mind....ha azt inkább kihagyod, mert nem szeretném a fél éjszakát a wc-n tölteni, köszike :)) A mondat másik felét már csak én tettem hozzá, de tényleg annyira illemtudóak ezek az angolok, hogy én biztos vagyok benne, hogy még azt is halálra dícsérték, ami annyira nem is ízlett nekik. Na de hogy minél kérdezte ezt a hostanyukám...Na jó, elárulom: volt egy kedvenc királyrákos-zöldséges-chilis-lime-os mindent bele tagliatelle tésztám, kint fejlesztettem tökélyre, nagyon szerettem. Egyszer épp kéznél volt egy friss kókusz, és megkérdeztem őt, szerinte illene-e a rákhoz és zöldségekhez a kókusz, végülis a különleges ízekre bukunk, vagy mi. Na ez már kiverte a biztosítékot, így nem került kókusz a rákos tésztába. De erről most eszembe is jutott, hogy ezt a receptet is publikálni kellene.

Biztos mindenkinek vannak ízperverziói. Mint mikor a Farm ahol élünkbe a terhes csaj éjjel kiszökött a spejzba és mézbe mártott ecetes uborkát burkolt. De apukám például a tejfölös mákos tésztát imádja. Én nagyon szeretem a húsokat gyümölccsel kombinálni, így gyakran csinálok thai ananászos csirkét is, étteremben kacsával még finomabb.

Holnapra szerettem volna főzni valamit, amit magammal tudok vinni a munkahelyemre. És akkor itt, életemben először, elkövettem vagyis el fogok követni egy szentségtörést a risotto aranyszabályai ellen: a profik ugyanis azt mondják, a risotto csak frissen jó, méghozzá nagyon-nagyon frissen, "másnaposan" élvezhetetlen. Na majd meglátjuk. Angliában szintén sok risottot csináltam, Jamie könyve erre is megtanított, én a risotto elkészítésének részletes menetét engedelmetekkel le sem írnám, ugyanis ezt már előttem rengeteg gasztroblogger megtette. Csak röviden: a risottonk az alábbi dolgoktól lesz igazán risotto:

• Igazi alapléből készítjük és nem leveskockából. Erre a célra tökéletesen megfelel anyukám megmaradt hétvégi húslevesének a leve, de gyorsan össze is dobhatunk egyet, elkészítését szintén lásd Dolce Vita-nal vagy Ízbolygónál.
• Rendes risotto rizsből csináljuk - ezen belül van többfajta, bármelyik jó, de sima hosszúszemű rizsből nem készülhet risotto.
• A risotto a hagymán kívül maximum 2-3 zöldséget tartalmazzon - a risottonak pont az egyszerűsége a lényege, az ízek elvesznek, ha ezerféle zöldséggel telerakjuk.
• 1-2 dl száraz fehérbor elpárologtatása a risottonkban még az alaplé hozzáadása előtt.
• A kész risottora vajat és reszelt parmezán sajtot dobni, majd lefedni 10 percre.

Én legalábbis így szeretem, illetve így tanultam. A risottoban az a jó, hogy ezerféle variációja létezik attól függően, hogy milyen zöldséget vagy fűszert adunk hozzá. A risotto egy tipikusan húsnélküli egytálétel - a főzési mechanizmusából adódik, hogy nincs húsos verziója. Az én két kedvencem a sütőtökös-királyrákos illetve a gombás risotto, a holnapi ebédem viszont a jelenlegi kíséreletezős hangulatom eredménye, meg ami a kamrában volt, így lett sütőtökös-citromos-fokhagymás. Ennyi rizsa után (remélem mindenkinek leesett a kis szóviccem :) ) jöjjön a recept:

Hozzávalók (2 fő részére)

• Két marék kisebb kockára vágott sütőtök
• 1 hagyma
• 2 dl száraz fehérbor
• 3 gerezd fokhagyma
• 1 citrom
• 1 liter alaplé
• 20 dkg risotto rizs
• só, bors
• olívaolaj
• parmezán sajt reszelve
• vaj

Elkészítés

1. Az apróra vágott hagymát olívaolajon üvegesre pirítjuk, majd hozzáadjuk a közepes kockára vágott (és előzetesen meghámozott) nyers sütőtököt. Együtt főzzük-pároljuk őket addig, amíg a tök félpuha nem lesz, ez kb 15 perc.
2. Hozzáadjuk a risotto rizsünket, feltekerjük a lángot, és egy percig gyorsan kevergetve elvegyítjük a hagymával. Hozzáadjuk a fehérbort, majd addig főzzük, amíg az alkohol el nem párolog belőle.
3. Hozzáadjuk az első merőkanál alaplét, ekkor fűszerezzük is: só, bors, késlappal bezúzott megpucolt egész fokhagyma + a citrom reszelt héja és kevés leve.
4. Közepes lángon addig keverjük, amíg az alaplé el nem fogy, ekkor még egy merőkanál alaplét adunk hozzá. A műveletet addig ismételjük, amíg a risotto-nk al dante-ra nem puhul, ekkor rádobunk kb 10 deka reszelt parmezán sajtot és egy evőkanál vajat, jól elkeverjük, és lefedjük 10 percre, hogy a saját gőzében még puhuljon picit. Frissen tálaljuk, a sütőtökös verzióhoz nagyon jól illik még a friss zsálya!

Bon appetit!

u.i. kommentben várom a Ti ízperverziótokat :))

Pásztorok pitéje, azaz Shepherd's Pie

Nemrég volt alkalmam visszalátogatni Angliába, és hazaérve arra gondoltam, hogy valami angolos kajával lepem meg kis családom. Ilyenkor rendszeres szájhúzogatás az eredmény, persze amit nem ismer az ember, azt nem is mindig fogadja kitörő örömmel. Az angolok egyébként imádják a pitéket, ami náluk azt is jelenti, hogy különféle húsokat befednek leveles tésztával vagy krumplipürével, megsütik, és voilá, kész a pie, ami semmiképp sem American, hanem British English, kérem szépen :). A hostanyukám fish pie-ja egyébként máig feledhetetlen, legközelebb talán megpróbálkozom azzal is - a fish pie-nál egy lazacos-rákos-fűszeres ragut rakunk egy tepsi aljára, befedjük krumplipürével, majd megsütjük. Isteni! Persze ennek is vannak különböző változatai, rá lehet keresni neten, a legjobb Fish Pie receptje Jamie barátunknak van. De térjünk vissza a "pásztoros" pitére - itt egy darált marhahúsos ragut készítünk, amit lefektetünk a tepsi aljára, rá krumplipüré, és aranybarnára sütjük. A krumplipüré elég nagy imádatnak örvend egyébként angol honban, és a mashed potato készítésére egy művészeti ágként gondolnak - a legnépszerűbb sztárséfek külön fejezetben akár oldalakon át taglalják, hogy hogyan is kell csinálni, pontosan hány kiló krumplihoz hány deci víz kell, mekkora kockára vágjuk a krumplit, stb. Ezt azért kicsit túlzásnak tartom, de tény, hogy nagyon profi buripürét tudnak csinálni.

A Shepherd's Pie másik elnevezése Cottage Pie, és eredetileg darált bárányhúsból készül, azonban ennek az ára is borsosabb, és mi itthon nemigen eszünk bárányt, annál inkább marhát vagy sertést. Hogy rendbe tegyük az elnevezéseket: amennyiben bárányhúsból készül, akkor Shepherd's Pie, ha pedig marhából, akkor Cottage Pie néven illetik ezt a könnyen elkészíthető ételt. A neten utánanézve a legtöbb helyen skót eredetűnek titulálják, és állítólag az unatkozó háziasszonyok egyik ötleteként született, miként lehetne felhasználni a megmaradt húsokat.

Ezek után jöjjön a recept, 4-5 főre:

Hozzávalók a húsos raguhoz

• 1 kg darált hús (marha vagy bárány)
• 1 kg répa (kb 6 nagyobb) apróra szeletelve
• fél kg hagyma, apróra vágva
• 3 gerezd fokhagyma
• negyed kg zeller, apróra vágva (én ehelyett inkább póréhagymát vettem)
• 250 ml száraz fehérbor, az íze végett :)
• 250 ml paradicsomszósz, sűrűbb fajta
• só, bors
• ketchup
• opcionális: worchester szósz ( hiperekben kapható)
• fűszerek ízlés szerint, én rozmaringot tettem bele illetve kevés oreganot

Hozzávalók a krumplipüréhez

• 1 kg hámozott, kockára vágott krumpli
• só
• 100 gr vaj
• forró tej (2 deci kb, vagy amennyit felvesz a pürénk)

Elkészítés

1. Olajon üvegesre pirítjuk a hagymát és fokhagymát, majd rádobjuk a húst, amit fehéredésig pirítunk. Felöntjük a fehérborral, és addig főzzük, amíg az alkohol el nem párolgott belőle, kb. 5-10 perc
2. Hozzáadjuk a többi zöldséget, majd fűszerezzük (só, bors, rozmaring) és addig főzzük, amíg a zöldségek meg nem puhulnak. Ekkor hozzáadjuk a paradicsomszószt is illetve ketchupot és worchester szószt, ha van otthon, és még fűszerezzük-kóstoljuk. Amennyiben túl száraz lenne a szószunk, adunk hozzá még paradicsomszószt vagy ketchupot.
3. A szószunkat beleöntjük egy közepes tepsi aljába, és elkészítjük a krumplipürét : a krumplit megfőzzük sózott vízben, majd leszűrve vajjal és forró tejjel krumplinyomó segítségével eldolgozzuk, amíg püré állaga nem lesz, sózzuk-borsozzuk.
4. A krumplipürével befedjük a ragunkat, majd 200 fokos sütőben addig sütjük, amíg a piténk teteje szép aranybarna nem lesz, ez kb 30-50 perc, sütőtől függően.

Karácsonyi hangulatban - Hókifli!

Hókiflit (más néven túrókiflit) általában akkor kezdek el gyártani, amikor már a dér reggelente megcsípi a lehulló falevelek ágait, és amikor korán reggel munkába menet egy laza 20 perces jégkaparással kezdek, hogy kilássak a kocsiból. Egyszóval a hókifli tipikus karácsonyi süti, és amilyen egyszerű leírni az elkészítését illetve amilyen egyszerű hozzávalók terén, én olyan macerásnak tartom a folyamatot: begyúrni a tésztát még gyerekjáték, csak aztán kivágogatni a kis háromszögeket, lekvárral beken, felteker...De ez senkinek se szegje kedvét, mert garantáltan biztos sikert arat a család körében, nálunk mindig elfogy 1-2 nap alatt. Forralt bor, tea, puncs mellé ideális, de én reggelire is szoktam nyomatni kakaóval, ezerszer finomabb, mint a Fornettis pogik (igen, még a csokisnál is). Én mindig sárgabaracklekvárból szoktam csinálni, amennyiben valaki csinálta már másmilyen lekvárból (mondjuk eperrel még kipróbálnám!), kérem, jelentse hozzászólás gyanánt! (Ezúton is külön köszönet Kati néninek a házi sárgabaracklevárért, amit nemrégiben kaptam, isteni finom! :) )

Hozzávalók kb. 35-40 kis kiflihez:

• 20 dkg sótlan vaj
  

• 20 dkg tehéntúró


• 20 dkg liszt


• sárgabaracklekvár

• porcukor, vaníliás cukor
  

Elkészítése:

1. A túrót, vajat és lisztet gyors kezekkel összedolgozzuk, folpakkba csomagoljuk majd mehet 1-2 órára a hűtőbe.


2. Alaposan lisztezett munkafelületen (a sodrófát is lisztezzük be, mert ragadós tészta!) vékony (kb. 100 forintos vastagságú) lappá nyújtjuk, majd késsel háromszögeket vagdosunk ki belőle.


3. Vékonyan bekenjük a háromszögeket lekvárral, majd a nem csúcsos végénél fogva szorosan feltekerjük, és mehetnek a kivajazott tepsire.


4. 180 fokon kb. negyed órát sütjük, illetve rá-ránézünk mert hamar odapirul.


5. A sütőből kivéve még forrón belehempergetjük a kifliket vaníliás porcukorba.

A tésztát akár egy napra is bent hagyhatjuk a hűtőbe pihenni, én egyszer dupla adag tésztát csináltam, de energiám nem volt, csak a felét megcsinálni, így a 2. adag tészta másfél napot pihent a hűtőben. Ilyenkor sem lesz semmi baja a tésztának, illetve ugyan olyan finom lesz a sütink, csak 20 perccel előbb vegyük ki a hűtőből hogy picit megpuhuljon, mielőtt nekiesnénk a sodrófával!

Van egy hasonló süti, aminek rugelach a polgári neve, ugyanilyen kis kiflik - rá lehet keresni neten - aminél a tésztába túró helyett natúr sajtkrém kerül. Egyszer azt is kipróbáltam, de ennek a tésztája sokkal jobban bejövős!

Körtés Cobbler (Pear Cobbler)

Kevés dologban jók az angolok, de amiben jók, abban nagyon. Nagyon jók például édesség fronton: legyen szó akár kekszről, akár sütiről, csokiról, pitéről - a délutáni tea mellé dukál valami finomság. Persze általában nem strapálják magukat a sütés-főzéssel, megveszik a "digestive biscuits"-et a szupermarketben, vagy ha valami igazán finomságra vágynak, akkor chewy biscuit PL-t a Marks&Spencernél, az úgyis top quality. Fura, mert most, hogy belegondolok, nem is emlékszem, hogy a családnál ahol éltem, a nagymama sütött-e valaha bármilyen süteményt, és szerintem nem véletlenül nem emlékszem. A hostanyukám kifejezetten örült a lelkesedésemnek, hogy neki mostantól nem kell sütni-főzni, és diszkréten a kezem alá helyezte az angol szakácskönyveket. Az egyik ilyen könyvben találtam egy cobbler nevezetű édességet, aminek vagy százféle variációja létezik, attól függően, hogy milyen gyümölcsöt rakunk alulra. Én eddig almás-körtéset illetve körtéset gyártottam, és az eredmény mindig fantasztikusan finom lett. Most, hogy már jön a zord idő, előveszem ezeket az angol süti-recepteket, mert már én is teát iszom, igaz, nem tejes-feketét, hanem gyümölcsöset...

A körtés cobbler hozzávalói:

Alulra:

• 4 evőkanál barna cukor
  
• 8 darab közepes körte, meghámozva és kockára vágva
• fél citrom leve illetve a reszelt héja
  
• fűszerek ízlés szerint: őrölt fahéj, szerecsendió, szegfűszeg vagy vanília
• 1 evőkanál liszt vagy étkezési keményítő (hogy ha a körte levet ereszt, ne áztassa el a sütinket)

Felülre a tésztához:

• 18 deka liszt
• 1 teáskanál sütőpor
• fél teáskanál szódabikarbóna
• 2 evőkanál barna cukor
• 7 deka vaj
• 1 kis pohár tejföl / natúr joghurt

A cobbler elkészítése:

1. A meghámozott és kockára vágott körtére csurgatjuk a fél citrom levét, majd hozzáadjuk a cukrot, a lisztet vagy keményítőt és a fűszereket.
2. A lisztet alaposan elkeverem a sütőporral és szódabikarbónával. Hozzáadjuk a cukrot is, majd a hideg vajjal összedolgozzuk kézzel. Ezután jöhet bele a natúr joghurt vagy tejföl, és addig kavarjuk a masszát, amíg homogén nem lesz.
3. Kivajazunk egy közepes, kb. 10 cent mély tepsit vagy piteformát, és alulra elegyengetjük a fűszeres-cukros körtét, majd fölé tessék-lássék egy evőkanál segítségével a ragacsos tésztánkat. Nem kell, hogy tökéletesen befedje a körtéket, mivel a sütőben szépen megdagad a tészta.
4. Berakjuk az előmelegített sütőbe, és 30-35 perc alatt 180 fokon megsütjük, míg a tészta a tetején aranybarna nem lesz.

Önmagában is nagyon finom, de ha hedonisták vagyunk, akkor fagyival, vagy pudinggal is finom. Aki fel akarja még jobban turbózni, az az elején a körtéhez szórhat pirított mandulát vagy darált pekándiót, ezek illenek hozzá.

Almás-fahéjas muffin pörkölt mandulaszeletekkel

Van egy jól bevált, elronthatatlan muffin-alapreceptem, ami a neten is rengeteg helyen megtalálható. Ennek a receptnek az arányait kell csak betartani , már ami az alaphozzávalókat illeti. A muffin ezerarcú, ahány gyümölccsel, fűszerrel, lekvárral, magvakkal gazdagítja az ember lánya, annyiféle létezik, nekem a kedvenceim: csokis-banános, pina colada-s (kókusztej, friss ananász, rum), almás-fahéjas. Plusz pont, hogy kb. két tál szükségeltetik az elkészítéséhez, és nem lesz utána sok mosogatnivaló (bár, könnyű annak, akinek van mosogatógépe :) ). Akkor vegyük az alaphozzávalókat, 12 darabhoz:

• 20 deka liszt
• 17 deka cukor
• 1 tojás
• 1 kis dobozos kefír/tejföl/natúr joghurt/1.5 dl zsíros tej
• 2 teáskanál sütőpor
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• 1 dl olaj

Az almás-fahéjashoz szükségeltetik még 2-3 meghámozott, reszelt alma, 1 teáskanál fahéj és 1 marék hántolt, szeletelt mandula, amit előzőleg megpirítottam serpenyőben, hogy finom illatos legyen. Ha pedig csokis banánosat szeretnénk: 2-3 banán pépesre zúzva és 10 deka high-quality keserűcsoki, minél magasabb kakaótartalmú, illetve 3 kiskanál holland kakaópor. A pina coladashoz 1/2 friss ananász apróra szeletelve, 1 marék kókuszreszelék vagy a tejtermék helyett fél konzerv kókusztej és 2 evőkanál rum.

A muffinkészítés bonyolult művelete:

1. Végy két közepes tálat. Egyik a száraz, míg másik a nedves hozzávalóknak lesz. A sütőt előmelegítjük 180 fokra
2. Az egyik tálban összekeverjük alaposan a lisztet, sütőport, szódabikarbónát, fahéjat, vagy amennyiben csokis-banánosat csinálunk, a kakaóport, ha pina colada-st, akkor a kókuszreszeléket. Én ezúttal az almáshoz adtam egy kis őrölt szerecsendiót is, ettől még pikánsabb, fűszeresebb lesz.
3. Egy másik tálban alaposan elkeverem a tojást a cukorral (általában adok hozzá 1 Bourbon vaníliás cukrot is), majd jöhet apránként az olaj, végül a tejtermék. A reszelt almát is hozzákeverem, pár csepp citromlé illetve reszelt citromhéj kíséretében.
4. A nedves hozzávalókhoz zúdítom a lisztes keveréket és a hántolt mandulát, majd tessék-lássék elkeverem, hogy ne legyenek benne "lisztes" szigetek. Egy muffin akkor lesz könnyű textúrájú, ha nem keverjük agyon. Mehet is be a sütőbe kb. 25 percre, 20 perc elteltével csekkoljuk, illetve tűpróbával ellenőrizzük, hogy valóban átsültek-e a muffinok.

És akkor adnék még pár tippet, hogy biztosan hibátlan muffinokat kapjunk, mintha csak Bree sütötte volna őket a Született feleségekből :) :

1. A teflonos muffin formákat vajjal vékonyan kenjük be (nem pedig olajjal), és úgy adagoljuk a mélyedésekbe a muffin tésztát, hogy kb. 2/3-ig legyen a tészta, kell neki a hely a növögetéshez
2. Hogy ne essenek össze a muffinjaink, amikor kivesszük őket a sütőből, ha már készen vannak, még 1-2 percig 70 fokosra redukált hőmérsékleten pihentetjük őket, vagy nyitott sütőajtónál és lezárt hőmérsékletnél még bent pihentetjük őket, míg ki nem hűlt a sütő.
3. Mint már említettem, fontos, hogy ne keverjük túl a nyers tésztát, épp csak annyira, hogy homogén állagú legyen. Robotgép elfelejtve!
4. A következő hozzávalókkal tudjuk variálni az alapreceptet: friss gyümölcsök, lecsepegtetett gyümölcskonzerv, aszalt gyümölcs, különféle magvak (dió, mogyoró, mandula, pekándió őrölve vagy durvára vágva, pörkölve vagy pörkölés nélkül), csoki (keserű, tej, fehér), fűszerek (fahéj, szerecsendió, mézeskalács fűszer, stb.), lekvárok (ami csak létezik). A lényeg, hogy a tojás-liszt-tejtermék-cukor arányokat betartsuk, illetve ne rakjunk bele túl sok gyümölcsöt, mert az "lenyomja" majd a muffinokat és nem fognak szépen megnőni.
   

Clafoutis

A következő recept egy francia édesség, ejtsd "klafutí", gyakorlatilag bármikor elkészíthető ha kedvünk támad valami édességhez, hiszen nem kellenek hozzá extra hozzávalók, szerencsés esetben minden megvan hozzá a kamrában. Szeretem nagyon, mert bármilyen gyümölccsel elkészíthető, kombinálható, a legjobb friss gyümölccsel de akár jól lecsöpögtetett konzervgyümi vagy fagyasztott is megfelel. Talán egyedül a banánnal ne próbálkozzunk, de bármilyen bogyós gyümölcs, alma, körte jöhet, sőt, én már csináltam ananásszal is, azzal is nagyon finom volt. Gyakorlatilag egy palacsintatészta állagú tésztát kell kikeverni, beleszórni a gyümölcsöket és be a sütőbe, 10 perc max.! Jelen "klafutink" meggyes, a hozzávalók:

• 300-400 gramm magozott meggy, lecsöpögtetve
• 1 barack felszeletelve
  
• 10 dkg barnacukor
• 2 tojás + 2 tojás sárgája
• 250 ml sűrű tejszín vagy 200 ml zsíros tej
• 1 vaníliarúd kikapart magjai (vagy vanillincukor)
  
• 3 evőkanál liszt
• ízlés szerint, vagy ami van otthon: fahéj/darált dió/darált mogyoró/darált mandula/

Elkészítése pofonegyszerű:

1. Bemelegítjük a sütőnket 180 fokra, majd elkészítjük a tésztánkat: az összes hozzávalót a gyümölcs kivételével összekeverjük, mehet robotgéppel is.
2. A tésztánkat beleöntjük egy (kivajazott) kisebb tepsibe vagy nem túl mély piteformába, rászórjuk a meggyet és a barackot
   
3. 20-30 percig sütjük, vagy amíg a teteje aranybarna nem lesz, az idő attól függ mennyire mély tepsibe raktuk, ezért inkább csekkoljuk!
   

Kókuszos vöröslencse krémleves

A nemrég nyílt belvárosi Leves. nevezetű levesbár (lásd korábbi poszt) azt eredményezte, hogy egyrészt heti 2-3 alkalommal biztosan valami egészségeset ebédelek, másrészt meg kedvet kaptam itthon is a krémlevesekhez. Egyszerűek, gyorsak, finomak. Nemrég vettem a piacon vöröslencsét, és körbe is néztem vöröslencse krémleves ügyben, ki hogyan csinálja. Végül megalkottam a saját verziómat, amihez kellett:

• 10 dkg vöröslencse
• 6 dl házi húsleves/zöldségalaplé, jobb híján Knorr leveskockából alaplé
• 1 konzerv kókusztej (én az Auchan-ban vettem egy "Prémium kókusztej" nevezetűt, és valóban nagyon jó minőségű volt)
• 2 répa
• 1 fehérrépa
• 1 paszternák
• 4 gerezd fokhagyma
• 1 hagyma
• só, bors
• olívaolaj

1. A hagymát és fokhagymát apróra vágtam, olajon üvegesre pirítottam, majd hozzáadtam a lereszelt/nagyon apróra vágott répát, paszternákot és fehérrépát, sózom, borsozom
   
2. Kicsit párolom a zöldségeket, majd hozzáadom a lencsét is, amit előtte alaposan átmostam
3. A lencsét is átforgatom a zöldségekkel, majd felöntöm az alaplével
4. Forrástól számítva 10-15 percig főzöm, amíg a lencse meg nem dagad, ekkor leveszem a tűzről, és botmixerrel pépesítem
5. Hozzáadom a kókusztejet, majd megvárom, amíg ismét felforr
6. Ehhez a leveshez nagyon jól illenek a következő fűszerek, aki pikánsabban szereti, válogathat: gyömbér, curry, lime/citrom héja illetve leve, barnacukor (ha valaki édeskésebben szereti), sáfrány, koriander. Persze ezekből ne mindet egyszerre! Én citromlevet és reszelt citromhéjat raktam hozzá.
   

Sunny days...És még mindig érik a füge! Juppí!

Kókuszpuszedli

A héten itt volt Angliából két barátom, és mindig elégedetten nyugtázom, hogy eddig akárki külföldi jött látogatóba, teljesen odavoltak Budapestért. Ők kifejezetten mondták, nem is értik, minek mentem Angliába, ha ilyen szép városban élek :) Persze ilyenkor majd' szétvet a büszkeség, mert hát tényleg, sok európai országot látva, kevés vetekedhet a mi fővárosunkkal. Az elmúlt hónapokban, miközben végigkalauzoltam külföldi barátaimat, én is újra fölfedeztem a várost: a Várat, a Labirintust, ami irtó klassz, a Citadellát, és egy-két jó beülős helyet. Most például a Spoon-ba vittem a barátokat koktélozni, amivel régóta szemeztem, egy Duna-parti hajó-bár-étterem, a pesti oldalon. Picit drágább és flancosabb, de a kilátás hihetetlenül szép, persze azt meg kell fizetni. A koktélok amúgy sem voltak túl drágák, 1500 körül, és a legnagyobb rosszindulattal sem lehetne mondani, hogy spóroltak volna az alkohollal :).

És akkor térjünk rá a sütés-főzésre. Néha a legfurább helyeken bukkanunk rá egy-egy jó receptre. Ezzel a recepttel egy bevásárlóközpont reklámújságjában találkoztam, azon belül is a Szamos Cukrászda receptjeként. Mivel szeretjük a kókuszt (...), ezért nosza ki is próbáltam, ez kb. 5-6 éve lehetett, és azóta szerintem most sütöttem meg 100.adszorra hétvégén ezt a kekszet. Angliában különösen nagy sikere volt, hiszen az angolok süti/keksz nemzedék, mindig bevágnak egy kekszet a tejes teájuk mellé. (Apropó tejes tea: el nem tudtam képzelni, hogy tényleg tejet tesznek a teába, aztán már én se tudtam elképzelni a délutánokat cup of tea nélkül, jó kis erős fekete tea tejjel, kávé helyett kiválóan felébreszti az embert!) Hogy mitől puszedli a neve - ne kérdezzétek, sok köze nincs a puszedlihez, gondolom, csak így jobban hangzik. A keksz dobozban akár 2 hétig is eláll, de garantáltan nem marad belőle addigra :)

Kókuszpuszedli

Hozzávalók:

• 30 dkg kókuszreszelék
• 5 dkg morzsolt babapiskóta
  
• 4 friss tojás
• 8 dkg vaj/margarin
• 15 dkg liszt
• 25 dkg cukor (ez egy kicsit sok, a vonalaikra kényesek 15-ből is csinálhatják)

Folyamat:

1. A tojásokat habosra keverjük a cukorral, hozzáadjuk a puha vajat, azzal is alaposan elkeverjük, majd jöhet bele a liszt, a kókuszreszelék és a babapiskóta-morzsalék.
2. Kivajazott tepsire pici gombócokat (diónagyságnyi) formázunk belőle kézzel/kiskanál segítségével, majd alacsony hőfokon addig sütjük, amíg szilárd nem lesz, de még nem barnult meg (szép fehér kell, hogy maradjon). Az eredeti recept szerint ez 80 fokon 45 percet jelent, de fogalmam sincs, hogy a Szamosnak ez így hogy sült meg, mert nekem így órákig sülhetett volna - én 100-120 fokon sütöttem és csekkoltam, mikor szilárd.

Ebből az adagból körülbelül 50-60 keksz lesz.

Jamie citromos-bazsalikomos csirkéje

Szeretem az olyan kajákat, ahol nincs sok fakszni: összedobod a hozzávalókat, be a sütőbe, és miközben sül a kaja, lehet takarítani/gyereket nevelni/újságot olvasni/ ezek kombinációját vagy bármi mást. Jamie-t pedig kifejezetten imádom egyszerűsége és lazasága miatt. Mostanság a túlsúly elleni harc elkötelezett híve lett, és saját műsorában is értetlen amerikai konyhásnéniket rémísztget a helyes táplálkozás módszereivel. Angliában számos étterme is van, illetve neve egyben egy igen drága konyhai segédszeközöket forgalmazó márkanév lett. (Ezeket egyébként már kis hazánkban is lehet kapni, főleg neten lehet megrendelni őket, de például Jamie Oliver fűszerekkel és különféle pestokkal, chutney-kal találkozhatunk a hipermarketek polcain is.) A régi szép időkben, amikor még Angliában éltem, be is tértem Oxfordban egy Jamie étterembe, ami nem olyan drága és "posh" (=előkelő,sznob), mint pl. Gordon Ramsay éttermei: abszolút elérhető áron ehetjük degeszre magunkat. Az ételek olaszosak, az étterem neve pedig a Jamie's Italian nevet viseli, és a menüben szerepel többfajta risotto, saláták, halas ételek, és a kihagyhatatlan pasta. Mindezek többsége 10 font alatt! (Gordonnál az ember nem ússza meg 100 font alatt, az biztos.) A 2. képen látható bárányborda is Jamie éttermének egyik remeke, a felette lévő pedig a mai recept, amihez kell:

• pár csirkecomb/csirkemell
• egy marék bazsalikom
• 4 gerezd fokhagyma
• 1 citrom
• olívaolaj
• só,bors
• 1 deci jó minőségű száraz fehérbor
• köretként pár szem krumpli

A csirkecombokat sózzuk, borsozzuk, bekenjük olívaolajjal, belehelyezzük őket a tepsibe. A citromot félbevágjuk, ráfacsarjuk kézzel a levét a húsokra, majd a kifacsart citromokat is a hús mellé tesszük. A fokhagymagerezdeket hámozatlanul egy kés lapjával bezúzzuk egy picit, szintén a husik mellé tesszük, majd az egészet meglocsoljuk a fehérborral. Ha köretként sültkrumplit szeretnénk mellé, a kockára vágott (só,bors, olíva) krumplikat is szétszórjuk a tepsiben, majd mehet a sütőbe fedetlenül egy-másfél órára, amíg a krumpli és a hús is meg nem sül. Ekkor kivesszük a sütőből, és a bazsalikomleveleket a húsokra rakjuk, illetve beledörgöljük őket picit hogy jusson rá szaft, és visszatesszük a sütőbe 10 percre. A megmaradt fehérborral öblögetve isteni!

Itt van az ősz, itt van újra

Ez a hétvége volt az utolsó, ami még a vénasszonyok nyarának jegyében telt 25 fokkal - ezt ki is használva, elmentünk kirándulni Lillafüredre, a Bükkbe. Lillafüreden utoljára 8 évvel ezelőtt jártam egy gimis gólyatábor (nálunk amúgy béka) alkalmával, de arra nem emlékeztem, hogy ennyire szép ez a hely. A fenti kép a Hámori-tavat ábrázolja, amin csónakázni is lehet, illetve egy horgászbácsi szerint a pisztrángtól kezdve mindenfajta hal megtalálható benne, ami édesvízben él.

És akkor következzék egy recept is, ha ősz akkor almás... Leveles tészta mindig jó, ha van otthon. Ha nincs is sok időnk sütni, de a konyhánk éléskamrája jól felszerelt, és a hűtőben is lapul egy leveles tészta (Tante Fanny-t szeretjük webpage check: www.tantefanny.hu - sokféle friss hűtött tésztájuk van, és olyan jó minőségűek, hogy kár bajlódni otthon a gyúrással)), akkor potom 10 perc alatt össze lehet ütni egy fini tortát, és ez nem túlzás! Vegyük ezt a gyors almatortát, amihez felhasználtam:

• 1 leveles tészta
• 3 db alma
• fél citrom
• 2 db vaníliás cukor
• fahéj
• pár kanál sárgabaracklekvár

1. A leveles tésztát belefektettem egy kivajazott, kör alakú piteformába. Körbekentem egy evőkanál sárgabaracklekvárral.
2. Az almákat meghámoztam és vékony szeletekre vágtam, majd szépen elegyengettem legyezőszerűen a leveles tésztán, majd bekentem őket is vékonyan kb. 1 evőkanál lekvárral.
3. Fél citrom levét elkevertem a vanillincukorral és kevés fahéjjal, majd ezt is rácsurgattam az almákra egyenletesen.
4. 180 fokon kb. 20 percig sütöttem, míg aranybarna nem lett.

Hajrá, fiúk!

Biztos sokaknak okoz gondot a hétköznapi étkezés, azaz hogy abban a rövidke fél órában, amit ebédszünetnek hívnak, valami táplálót és olcsót tömjön magába. Imádok főzni de sajnos nincs se időm, se energiám arra, hogy hétköznap is nekiálljak főzőcskézni munka után, illetve ez maximum egy héten egyszer történik meg. Éppen ezért, rendszeresen vadászok valami jó helyre a belvárosban, ahol az ízlésem szerint főznek és pénztárcakímélő.

És akkor jött a Leves. , Budapest egyetlen levesbárja ( a fiúk szerint), ami a Vámház körút 14. alatt található, a Charlotte cukrászda mellett. Két fiatal srác ötlete alapján indult virágzásnak az üzlet augusztus végén, és ma már ebédidőben beférni is alig lehet a parányi étkezdébe. A hely különleges és egyedi, különleges, mert a fiúk kedvessége és lazasága mindenkit levesz a lábáról, és egyedi, mert friss zöldségekből, gyümölcsökből és fűszerekből olyan krémleveseket főznek, ami hetek óta megunhatatlannak bizonyul. A képlet nagyon egyszerű: naponta változó ötféle leves, risotto, és szendvicsek, de nem is akármilyenek: hagymakrémes-csirkés-almás, mustármagos-rukkolás-csirkés, paradicsomos-mozzarellás-bazsalikomos.

Csak egy kis ízelítő az előző heti menüből, hogy mégis, milyen leveseket kóstolhatunk a levesbárban:

Hétfő: kakukkfüves kukorica-krémleves, kókuszos sütőtök leves, bazsalikomos paradicsomleves, hideg barackleves, hideg szederleves, tejszínes spenótos-fokhagymás risotto

Kedd: pesztós burgonyakrémleves, francia hagymaleves, bazsalikomos paradicsomleves (ez hetente többször is van, annyira finom és népszerű), hideg málnaleves, bazsalikomos-koktélparis risotto

Szerda: mentás borsókrémleves, tárkonyos csirkeraguleves, bazsalikomos paradicsomleves, hideg barackleves

Csütörtök: julienne almás zellerkrémleves, sáfrányos répaleves (na ez isteni volt!), bazsalikomos paradicsomleves, hideg erdei gyümileves, mozzarellás-concassés risotto

Péntek: thai kókuszos csirkeleves, marokkói lencseleves (egyik kedvenc), bazsalikomos paradicsmleves, hideg málnaleves, sütőtökös risotto

Emellett készítenek fincsi csokis cookie-kat saját recept alapján, illetve tejberizst édesszájúaknak.

Ami megint csak meglepő, hogy eddig bármilyen külföldi tért be a helyre, a fiúk lazán elbeszélgettek vele az anyanyelvén, legyen az angol, német vagy francia. Nagyon sok sikert kívánok a srácoknak a jövőben is, hiszen látszik, hogy szívvel-lélekkel csinálják a bizniszt, és a magyar vendéglátásra jellemző goromba viselkedésmód pedig olyan messzi áll tőlük, mint Makó Jeruzsálemtől.

Yummy coconut biscuits - Fini kókuszos süti

Olybá tűnik, mintha imádnám a kókuszt – valóban szeretem, de merő véletlen, hogy ez a recept is kókuszos. Ezúttal szárított kókusz. Sokan sápítoznak a kókusz eme formája ellen – száraz, ízetlen, stb. Szerintem, ha valamilyen krémes/lekváros dologgal párosítjuk, akkor egyáltalán nem a szárazság marad meg. Bár erre rögtön rá is cáfolnék, ugyanis a kedvenc kókuszos kekszem (talán a következő posztban publikálom) egyáltalán nem krémes, egy szimpla kekszről van szó. Ezt a sütit egy gyerekzsúrra sütöttem, és hatalmas sikert aratott a lurkók körében. Egy picit macerás, de megéri vele fáradozni, nagyon fincsi volt. Eredetileg egy BBC Good Food recept. Ebből a mennyiségből 25-30 darab sütink lesz.

Hozzávalók:

• 30 dkg liszt
• 1 tojás
• 25 dkg puha vaj
• 10 dkg cukor ( a receptben eredetileg barnacukor)
• 10 dkg kókuszreszelék
  
• 20 dkg málna/eperlekvár
• +30dkg kókuszreszelék díszítéshez
• Kb. 27 darab pillecukor/mályvacukor (kisebb kb. egycentis darabok, ha nagyobb, vágjuk el)

1. Először a tésztát állítjuk össze: fakanállal habosra keverjük a vaja a tojással és a cukorral, majd mehet bele a kókusz és a liszt is. Összedolgozzuk a tésztánkat, majd ezt a kissé ragacsos masszát (ha hűtőbe rakjuk fél órára, könnyebben lehet vele dolgozni) egy alaposan lisztezett munkalapon százforintos vastagságú lappá nyújtjuk. 6 centi átmérőjű köröket vágunk belőle, amiket kivajazott tepsire fektetünk, és 180 fokos sütőben kb. 14 percig sütjük őket. 8Közben rápisloghatunk, jobb, ha nem hagyjuk túlságosan megbarnulni őket). Ezt a mennyiséget én két részletben sütöttem, és kb. 50 kis kört kaptam.
2. Ha a tésztánk kihűlt, a kis körök felére vékony rétegben rákenjük a lekvárt, és mindegyikre ráhelyezünk egy mályvacukrot, majd visszadugjuk a sütőbe két-három percre, éppen csak annyi időre, hogy a mályvacukrot elolvadjon a tésztán. Ekkor kivesszük a sütőből, és iziben rárakjuk a körök másik felét, és enyhén rányomkodjuk, hogy szépen egymáshoz ragadjanak. Hagyjuk őket pihentetni kb. 10-15 percet.
3. Veszünk két kisebb tálat, egyikbe beleöntjük a lekvárt, másikba a kókuszreszeléket. Az összetapasztott körök szélére lekvárt kenünk, majd végiggörgetjük a kókuszreszelékben. Az eredmény nagyon látványos és finom!
   

Kókuszos-mascarponés torta

A recept Delia Smith-től származik, aki nálunk itthon kevésbé ismert, mint kollégái (Nighella, Jamie, Gordon…). Delia-t a mi Lajos Marinkhoz hasonlítanám, a hagyományosabb konyhájáról ismert. Különösebben nem kedvelem a könyvét és a recepjeit, néha kissé túlbonyolítja az ételek leírását, de ez a kókuszos torta olyan gusztán nézett ki „How to cook” című könyvében, hogy muszáj volt kipróbálnom, lévén hogy imádom a kókuszt. Jelentem, ezennel Delia-nak köszönhetően el is vesztettem a szüzességem, már ami a friss kókuszt illeti, ugyanis eddig csak és kizárólag szárított kókuszreszeléket használtam, ennek a receptnek meg a fő jelszava a frissesség – friss kókusz, friss tojás…És akkor következzen a recept:

A piskótához: 3 tojás, 17,5 dkg liszt, 17,5 deka cukor (nálam barnacukor), 17,5 deka szobahőmérsékletű vaj, 2 teáskanál sütőpor, 7,5 deka finomra reszelt friss kókusz, 1 teáskanál vaníliapaszta/esszencia.

A krémhez: 25 deka mascarpone, 25 deka kefír, 3 evőkanál cukor, 6 deka finomra reszelt friss kókusz, 1 teáskanál vaníliapaszta

+ a tetejére 6 deka durvára reszelt kókusz. (összesen 2 db kókuszra lesz szükség a tortához)

1.A műveletet a kókusszal kezdjük. Én a kókusz felbontását elég barbár módon követtem el, egyszerűen csak kimentem a kertbe, a betonhoz csaptam a kókuszokat, amelyek ettől kettétörtek. Ezután lepattintom a kókusz kemény héját, majd a vékony barnás héját krumplihámozóval, vagy késsel leszenvedtem. Nagyjából a kétharmadát finomra reszelem négyoldalú reszelőn, a többit pedig a durvábbik felén.

2. A piskótához a kókuszreszelék kivételével mindent egy nagy tálba teszek, és robotgéppel homogén masszává állítom (ha túl sűrűnek találjuk, egy-két evőkanál tej hozzáadásával hígíthatunk rajta). A tésztát 2 db 20 centis formában elosztom, majd 170 fokos sütőben 30-35 percig sütöm. Miközben a tészta sül, összeállítom a krémet, azaz egyszerűen csak összekeverem a hozzávalókat. Ha a piskótatésztánk kész, kivesszük a sütőből, és hagyjuk, hogy teljesen kihűljön.

3. Ezután mindkét piskótát éles késsel kettévágom horizontálisan. Az első lapot lerakom, megkenem a mascarponés krémmel, rárakom a következő piskótalapot, és így tovább. A legutolsó laponál az oldalát is megkenem a masszával, és jöhet rá a durvára vágott kókuszreszelék.

Megjegyzés: Nekem nem volt 2 db 20 centis formám, az egyik 24 volt, a másik kisebb, és sajnos fel se jöttek olyan szépen a piskóták, hogy ketté tudtam volna vágni őket, ezért a két piskótalap közé, és bevonatként raktam a krémet, természetesen így is isteni lett.

Mézes fügepárnácska gyümiszósszal

Kertünk egyik ékessége a terebélyes fügebokor, aminek jelenleg nagyon kedvez az indiánnyár (hamarosan vége is lesz, amilyen vihar közeledik...). Az utóbbi években sosem tudott az összes gyümölcs rendesen beérni, és már csak a fagy lakmározott a fügék nagy részéből. Na de most! Kihasználva az alkalmat, kigondoltam egy gyors és egyszerű édességet, amihez nem is kell túl sok hozzávaló. Nem akartam túlspilázni, amúgy is megfigyeltem már, hogy a füge frissen a legfinomabb, és bár próbálkoztam már különböző fügetortákkal, az íze valahogy nem úgy jött ki, ahogy szerettem volna.

Hozzávalók:

• 1 db levelestészta (Tante Fanny a nagy kedvenc, amit a legtöbb hiperben lehet is kapni, igaz, borsos az ára)


• 10 db érett füge


• méz
  


• dió/mogyoró (én az utóbbi két hozzávalót all in one lőttem a Lidl-ben, ahol helyes kis szív lakú üvegben lehet görönek kinéző mézet kapni, melyben mindenféle aszalt gyümik és magvak vannak)

A fügéket villával elkotyvasztottam a diós mézzel, tettem bele egy kis fahéjat is. A leveles tésztát négyzetekre vágtam, minden négyzet közepébe tettem egy kanál fügés keveréket, majd félbehajtottam őket, ezáltal kis háromszö alakú párnákat formázva. A tetejüket bekentme egy kis tejjel, majd ment be a forró sütőbe, míg szép aranybarnák már lettek. Egy előző projectből még fennmaradt hideg karamellás-szilvás szósszal tálaltam, még melegen.

Minden kezdet nehéz

Minden kezdet nehéz, tartja a mondás, ám én mindig is azt gondoltam, hogy a befejezés valahogy nehezebb, gondolok ezalatt az élet több területére is. A főzéssel is valahogy így vagyok: elkezdeni anno 14 évesen (szigorúan eleinte palacsintára illetve egyéb könnyen elkészíthető édességekre specializálódva, mint például muffin) könnyű volt, ám ami akkor kíváncsiságnak, érdeklődésnek, hobbinak indult, az mára szenvedély lett, és szinte elvonási tüneteket produkálok, ha huzamosabb ideig nem süthetek, főzhetek. Hozzátartozóim, látván, hogy mennyire lelkesen vetem bele magam a főzésbe, különféle szakácskönyvekkel halmoztak el, és szerény konyhai tudásom a mai napig ezekből a könyvekből való. Terveim között szerepel azonban, sőt álmaim között, hogy egyszer elmegyek valamilyen szakácsiskolába, ahol a legfontosabb technikákat, alapdolgokat megtanítják - ilyenkor döbbenhet rá az ember lánya, hogy még hagymát sem tud aprítani rendesen!

A kezdeti ügyetlenkedéseket felváltotta a gasztroblogok tanulmányozása, kedvenceim között volt ( és vannak a mai napig ) Ízbolygó, Dolce Vita és Sajtkukac - olvasásuk során sokat fejlődött az én gasztro-ízlésem is, ami egyre inkább az olaszos ízek felé terelődött, illetve a friss fűszerek, minőségi hozzávalók fontosságának irányába. Ekkor már a muffinokon túllépve a főzéssel is próbálkoztam, és mára már ugyanolyan szívesen csinálok leveseket, főételeket, mint édességeket. Azonban a kedves -leendő- olvasóim is tapasztalni fogják, hogy eléggé édesszájú vagyok, és terveim szerint a blogon is több desszert lesz megtalálható, mint főétel.

A jelenlegi főzőtudományomhoz még hozzátartozik életem egyik fontos állomása: egy csodálatos évet töltöttem Angliában, ahol -munkaköri leírás részeként- rengeteget főztem, naponta akár háromszor is. Egy tündéri angol családdal éltem, akik biztattak a hobbimban, és biztosítottak mindenféle feltételt ahhoz (alapanyagok, eszközök), hogy kiélhessem magam a konyhában, és még a néha bizarrabra sikerült fogásokat is örömmel kóstolták meg. Az angol konyhám tele volt Jamie Oliver, Gordon Ramsay, Nighella, Nigel Slater és Delia Smith könyvekkel, és itt ismerkedtem meg sokféle olyan alapanyaggal, amik itthon vagy nem kaphatók, vagy nem megfelelő minőségben. Megtanultam risottot főzni, életemben először Angliában ettem rákot és imádtam, és minden nap friss zöldségekből, farmshop-ból származó húsokkal, biocuccokkal, halakkal főztem. Imádtam.

Valamiért az a sztereotípia él bennünk, magyarokban, hogy az angol konyha, mint olyan, nem létezik, hogy csak szemetet esznek - blogommal ezt is szeretném megcáfolni. Kintlétem alatt megszerettem és megtanultam elkészíteni az egyszerű, ámde nagyszerű angol ételeket, és nagyon megtetszett az étkezési formájuk is (igaz, egy év alatt sikerült 5 kilót felszedni, ami a finom angol kekszek számlájára írandó - hálistennek, hazaköltözésem után a brit édességpocak visszaapadt a normál, magyar pocak-szintre).

A tény, hogy két kislányra (egy féléves kisbabára, illetve egy másfél éves angyalkára) kellett vigyáznom, szintén formálta az ízlésemet - eleinte a babának különböző zöldség-gyümölcspépeket gyártottam ebéd gyanánt, majd később egészséges, egyszerű ételeket főztem külön a lányoknak minden nap, és megtanultam azt a dolgot, ami általában igaz az angol konyhára: a kevesebb néha több. Ez főképp a hozzávalókra, fűszerezésre vonatkozik, ezalól persze kivételt képez az angolok - és jómagam- egyik nagy kedvence, az indiai, illetve egyéb ázsiai, például thai ételek, összefoglaló nevükön "currys", ahol az ízkavalkád mindennek nevezhető, csak egyszerűnek nem.

Elöljáróban ennyit a személyemről és életemről, remélem blogommal képviselni tudok majd egyfajta színvonalat, ha nem is olyat, mint a fentebb említett híres bloggerek, ám a magam szerény eszközeivel (szerény konyha, szerény fényképezőgép) megteszek minden tőlem telhetőt.