Kókuszpuszedli

A héten itt volt Angliából két barátom, és mindig elégedetten nyugtázom, hogy eddig akárki külföldi jött látogatóba, teljesen odavoltak Budapestért. Ők kifejezetten mondták, nem is értik, minek mentem Angliába, ha ilyen szép városban élek :) Persze ilyenkor majd' szétvet a büszkeség, mert hát tényleg, sok európai országot látva, kevés vetekedhet a mi fővárosunkkal. Az elmúlt hónapokban, miközben végigkalauzoltam külföldi barátaimat, én is újra fölfedeztem a várost: a Várat, a Labirintust, ami irtó klassz, a Citadellát, és egy-két jó beülős helyet. Most például a Spoon-ba vittem a barátokat koktélozni, amivel régóta szemeztem, egy Duna-parti hajó-bár-étterem, a pesti oldalon. Picit drágább és flancosabb, de a kilátás hihetetlenül szép, persze azt meg kell fizetni. A koktélok amúgy sem voltak túl drágák, 1500 körül, és a legnagyobb rosszindulattal sem lehetne mondani, hogy spóroltak volna az alkohollal :).

És akkor térjünk rá a sütés-főzésre. Néha a legfurább helyeken bukkanunk rá egy-egy jó receptre. Ezzel a recepttel egy bevásárlóközpont reklámújságjában találkoztam, azon belül is a Szamos Cukrászda receptjeként. Mivel szeretjük a kókuszt (...), ezért nosza ki is próbáltam, ez kb. 5-6 éve lehetett, és azóta szerintem most sütöttem meg 100.adszorra hétvégén ezt a kekszet. Angliában különösen nagy sikere volt, hiszen az angolok süti/keksz nemzedék, mindig bevágnak egy kekszet a tejes teájuk mellé. (Apropó tejes tea: el nem tudtam képzelni, hogy tényleg tejet tesznek a teába, aztán már én se tudtam elképzelni a délutánokat cup of tea nélkül, jó kis erős fekete tea tejjel, kávé helyett kiválóan felébreszti az embert!) Hogy mitől puszedli a neve - ne kérdezzétek, sok köze nincs a puszedlihez, gondolom, csak így jobban hangzik. A keksz dobozban akár 2 hétig is eláll, de garantáltan nem marad belőle addigra :)

Kókuszpuszedli

Hozzávalók:

• 30 dkg kókuszreszelék
• 5 dkg morzsolt babapiskóta
  
• 4 friss tojás
• 8 dkg vaj/margarin
• 15 dkg liszt
• 25 dkg cukor (ez egy kicsit sok, a vonalaikra kényesek 15-ből is csinálhatják)

Folyamat:

1. A tojásokat habosra keverjük a cukorral, hozzáadjuk a puha vajat, azzal is alaposan elkeverjük, majd jöhet bele a liszt, a kókuszreszelék és a babapiskóta-morzsalék.
2. Kivajazott tepsire pici gombócokat (diónagyságnyi) formázunk belőle kézzel/kiskanál segítségével, majd alacsony hőfokon addig sütjük, amíg szilárd nem lesz, de még nem barnult meg (szép fehér kell, hogy maradjon). Az eredeti recept szerint ez 80 fokon 45 percet jelent, de fogalmam sincs, hogy a Szamosnak ez így hogy sült meg, mert nekem így órákig sülhetett volna - én 100-120 fokon sütöttem és csekkoltam, mikor szilárd.

Ebből az adagból körülbelül 50-60 keksz lesz.

Jamie citromos-bazsalikomos csirkéje

Szeretem az olyan kajákat, ahol nincs sok fakszni: összedobod a hozzávalókat, be a sütőbe, és miközben sül a kaja, lehet takarítani/gyereket nevelni/újságot olvasni/ ezek kombinációját vagy bármi mást. Jamie-t pedig kifejezetten imádom egyszerűsége és lazasága miatt. Mostanság a túlsúly elleni harc elkötelezett híve lett, és saját műsorában is értetlen amerikai konyhásnéniket rémísztget a helyes táplálkozás módszereivel. Angliában számos étterme is van, illetve neve egyben egy igen drága konyhai segédszeközöket forgalmazó márkanév lett. (Ezeket egyébként már kis hazánkban is lehet kapni, főleg neten lehet megrendelni őket, de például Jamie Oliver fűszerekkel és különféle pestokkal, chutney-kal találkozhatunk a hipermarketek polcain is.) A régi szép időkben, amikor még Angliában éltem, be is tértem Oxfordban egy Jamie étterembe, ami nem olyan drága és "posh" (=előkelő,sznob), mint pl. Gordon Ramsay éttermei: abszolút elérhető áron ehetjük degeszre magunkat. Az ételek olaszosak, az étterem neve pedig a Jamie's Italian nevet viseli, és a menüben szerepel többfajta risotto, saláták, halas ételek, és a kihagyhatatlan pasta. Mindezek többsége 10 font alatt! (Gordonnál az ember nem ússza meg 100 font alatt, az biztos.) A 2. képen látható bárányborda is Jamie éttermének egyik remeke, a felette lévő pedig a mai recept, amihez kell:

• pár csirkecomb/csirkemell
• egy marék bazsalikom
• 4 gerezd fokhagyma
• 1 citrom
• olívaolaj
• só,bors
• 1 deci jó minőségű száraz fehérbor
• köretként pár szem krumpli

A csirkecombokat sózzuk, borsozzuk, bekenjük olívaolajjal, belehelyezzük őket a tepsibe. A citromot félbevágjuk, ráfacsarjuk kézzel a levét a húsokra, majd a kifacsart citromokat is a hús mellé tesszük. A fokhagymagerezdeket hámozatlanul egy kés lapjával bezúzzuk egy picit, szintén a husik mellé tesszük, majd az egészet meglocsoljuk a fehérborral. Ha köretként sültkrumplit szeretnénk mellé, a kockára vágott (só,bors, olíva) krumplikat is szétszórjuk a tepsiben, majd mehet a sütőbe fedetlenül egy-másfél órára, amíg a krumpli és a hús is meg nem sül. Ekkor kivesszük a sütőből, és a bazsalikomleveleket a húsokra rakjuk, illetve beledörgöljük őket picit hogy jusson rá szaft, és visszatesszük a sütőbe 10 percre. A megmaradt fehérborral öblögetve isteni!

Itt van az ősz, itt van újra

Ez a hétvége volt az utolsó, ami még a vénasszonyok nyarának jegyében telt 25 fokkal - ezt ki is használva, elmentünk kirándulni Lillafüredre, a Bükkbe. Lillafüreden utoljára 8 évvel ezelőtt jártam egy gimis gólyatábor (nálunk amúgy béka) alkalmával, de arra nem emlékeztem, hogy ennyire szép ez a hely. A fenti kép a Hámori-tavat ábrázolja, amin csónakázni is lehet, illetve egy horgászbácsi szerint a pisztrángtól kezdve mindenfajta hal megtalálható benne, ami édesvízben él.

És akkor következzék egy recept is, ha ősz akkor almás... Leveles tészta mindig jó, ha van otthon. Ha nincs is sok időnk sütni, de a konyhánk éléskamrája jól felszerelt, és a hűtőben is lapul egy leveles tészta (Tante Fanny-t szeretjük webpage check: www.tantefanny.hu - sokféle friss hűtött tésztájuk van, és olyan jó minőségűek, hogy kár bajlódni otthon a gyúrással)), akkor potom 10 perc alatt össze lehet ütni egy fini tortát, és ez nem túlzás! Vegyük ezt a gyors almatortát, amihez felhasználtam:

• 1 leveles tészta
• 3 db alma
• fél citrom
• 2 db vaníliás cukor
• fahéj
• pár kanál sárgabaracklekvár

1. A leveles tésztát belefektettem egy kivajazott, kör alakú piteformába. Körbekentem egy evőkanál sárgabaracklekvárral.
2. Az almákat meghámoztam és vékony szeletekre vágtam, majd szépen elegyengettem legyezőszerűen a leveles tésztán, majd bekentem őket is vékonyan kb. 1 evőkanál lekvárral.
3. Fél citrom levét elkevertem a vanillincukorral és kevés fahéjjal, majd ezt is rácsurgattam az almákra egyenletesen.
4. 180 fokon kb. 20 percig sütöttem, míg aranybarna nem lett.

Hajrá, fiúk!

Biztos sokaknak okoz gondot a hétköznapi étkezés, azaz hogy abban a rövidke fél órában, amit ebédszünetnek hívnak, valami táplálót és olcsót tömjön magába. Imádok főzni de sajnos nincs se időm, se energiám arra, hogy hétköznap is nekiálljak főzőcskézni munka után, illetve ez maximum egy héten egyszer történik meg. Éppen ezért, rendszeresen vadászok valami jó helyre a belvárosban, ahol az ízlésem szerint főznek és pénztárcakímélő.

És akkor jött a Leves. , Budapest egyetlen levesbárja ( a fiúk szerint), ami a Vámház körút 14. alatt található, a Charlotte cukrászda mellett. Két fiatal srác ötlete alapján indult virágzásnak az üzlet augusztus végén, és ma már ebédidőben beférni is alig lehet a parányi étkezdébe. A hely különleges és egyedi, különleges, mert a fiúk kedvessége és lazasága mindenkit levesz a lábáról, és egyedi, mert friss zöldségekből, gyümölcsökből és fűszerekből olyan krémleveseket főznek, ami hetek óta megunhatatlannak bizonyul. A képlet nagyon egyszerű: naponta változó ötféle leves, risotto, és szendvicsek, de nem is akármilyenek: hagymakrémes-csirkés-almás, mustármagos-rukkolás-csirkés, paradicsomos-mozzarellás-bazsalikomos.

Csak egy kis ízelítő az előző heti menüből, hogy mégis, milyen leveseket kóstolhatunk a levesbárban:

Hétfő: kakukkfüves kukorica-krémleves, kókuszos sütőtök leves, bazsalikomos paradicsomleves, hideg barackleves, hideg szederleves, tejszínes spenótos-fokhagymás risotto

Kedd: pesztós burgonyakrémleves, francia hagymaleves, bazsalikomos paradicsomleves (ez hetente többször is van, annyira finom és népszerű), hideg málnaleves, bazsalikomos-koktélparis risotto

Szerda: mentás borsókrémleves, tárkonyos csirkeraguleves, bazsalikomos paradicsomleves, hideg barackleves

Csütörtök: julienne almás zellerkrémleves, sáfrányos répaleves (na ez isteni volt!), bazsalikomos paradicsomleves, hideg erdei gyümileves, mozzarellás-concassés risotto

Péntek: thai kókuszos csirkeleves, marokkói lencseleves (egyik kedvenc), bazsalikomos paradicsmleves, hideg málnaleves, sütőtökös risotto

Emellett készítenek fincsi csokis cookie-kat saját recept alapján, illetve tejberizst édesszájúaknak.

Ami megint csak meglepő, hogy eddig bármilyen külföldi tért be a helyre, a fiúk lazán elbeszélgettek vele az anyanyelvén, legyen az angol, német vagy francia. Nagyon sok sikert kívánok a srácoknak a jövőben is, hiszen látszik, hogy szívvel-lélekkel csinálják a bizniszt, és a magyar vendéglátásra jellemző goromba viselkedésmód pedig olyan messzi áll tőlük, mint Makó Jeruzsálemtől.

Yummy coconut biscuits - Fini kókuszos süti

Olybá tűnik, mintha imádnám a kókuszt – valóban szeretem, de merő véletlen, hogy ez a recept is kókuszos. Ezúttal szárított kókusz. Sokan sápítoznak a kókusz eme formája ellen – száraz, ízetlen, stb. Szerintem, ha valamilyen krémes/lekváros dologgal párosítjuk, akkor egyáltalán nem a szárazság marad meg. Bár erre rögtön rá is cáfolnék, ugyanis a kedvenc kókuszos kekszem (talán a következő posztban publikálom) egyáltalán nem krémes, egy szimpla kekszről van szó. Ezt a sütit egy gyerekzsúrra sütöttem, és hatalmas sikert aratott a lurkók körében. Egy picit macerás, de megéri vele fáradozni, nagyon fincsi volt. Eredetileg egy BBC Good Food recept. Ebből a mennyiségből 25-30 darab sütink lesz.

Hozzávalók:

• 30 dkg liszt
• 1 tojás
• 25 dkg puha vaj
• 10 dkg cukor ( a receptben eredetileg barnacukor)
• 10 dkg kókuszreszelék
  
• 20 dkg málna/eperlekvár
• +30dkg kókuszreszelék díszítéshez
• Kb. 27 darab pillecukor/mályvacukor (kisebb kb. egycentis darabok, ha nagyobb, vágjuk el)

1. Először a tésztát állítjuk össze: fakanállal habosra keverjük a vaja a tojással és a cukorral, majd mehet bele a kókusz és a liszt is. Összedolgozzuk a tésztánkat, majd ezt a kissé ragacsos masszát (ha hűtőbe rakjuk fél órára, könnyebben lehet vele dolgozni) egy alaposan lisztezett munkalapon százforintos vastagságú lappá nyújtjuk. 6 centi átmérőjű köröket vágunk belőle, amiket kivajazott tepsire fektetünk, és 180 fokos sütőben kb. 14 percig sütjük őket. 8Közben rápisloghatunk, jobb, ha nem hagyjuk túlságosan megbarnulni őket). Ezt a mennyiséget én két részletben sütöttem, és kb. 50 kis kört kaptam.
2. Ha a tésztánk kihűlt, a kis körök felére vékony rétegben rákenjük a lekvárt, és mindegyikre ráhelyezünk egy mályvacukrot, majd visszadugjuk a sütőbe két-három percre, éppen csak annyi időre, hogy a mályvacukrot elolvadjon a tésztán. Ekkor kivesszük a sütőből, és iziben rárakjuk a körök másik felét, és enyhén rányomkodjuk, hogy szépen egymáshoz ragadjanak. Hagyjuk őket pihentetni kb. 10-15 percet.
3. Veszünk két kisebb tálat, egyikbe beleöntjük a lekvárt, másikba a kókuszreszeléket. Az összetapasztott körök szélére lekvárt kenünk, majd végiggörgetjük a kókuszreszelékben. Az eredmény nagyon látványos és finom!
   

Kókuszos-mascarponés torta

A recept Delia Smith-től származik, aki nálunk itthon kevésbé ismert, mint kollégái (Nighella, Jamie, Gordon…). Delia-t a mi Lajos Marinkhoz hasonlítanám, a hagyományosabb konyhájáról ismert. Különösebben nem kedvelem a könyvét és a recepjeit, néha kissé túlbonyolítja az ételek leírását, de ez a kókuszos torta olyan gusztán nézett ki „How to cook” című könyvében, hogy muszáj volt kipróbálnom, lévén hogy imádom a kókuszt. Jelentem, ezennel Delia-nak köszönhetően el is vesztettem a szüzességem, már ami a friss kókuszt illeti, ugyanis eddig csak és kizárólag szárított kókuszreszeléket használtam, ennek a receptnek meg a fő jelszava a frissesség – friss kókusz, friss tojás…És akkor következzen a recept:

A piskótához: 3 tojás, 17,5 dkg liszt, 17,5 deka cukor (nálam barnacukor), 17,5 deka szobahőmérsékletű vaj, 2 teáskanál sütőpor, 7,5 deka finomra reszelt friss kókusz, 1 teáskanál vaníliapaszta/esszencia.

A krémhez: 25 deka mascarpone, 25 deka kefír, 3 evőkanál cukor, 6 deka finomra reszelt friss kókusz, 1 teáskanál vaníliapaszta

+ a tetejére 6 deka durvára reszelt kókusz. (összesen 2 db kókuszra lesz szükség a tortához)

1.A műveletet a kókusszal kezdjük. Én a kókusz felbontását elég barbár módon követtem el, egyszerűen csak kimentem a kertbe, a betonhoz csaptam a kókuszokat, amelyek ettől kettétörtek. Ezután lepattintom a kókusz kemény héját, majd a vékony barnás héját krumplihámozóval, vagy késsel leszenvedtem. Nagyjából a kétharmadát finomra reszelem négyoldalú reszelőn, a többit pedig a durvábbik felén.

2. A piskótához a kókuszreszelék kivételével mindent egy nagy tálba teszek, és robotgéppel homogén masszává állítom (ha túl sűrűnek találjuk, egy-két evőkanál tej hozzáadásával hígíthatunk rajta). A tésztát 2 db 20 centis formában elosztom, majd 170 fokos sütőben 30-35 percig sütöm. Miközben a tészta sül, összeállítom a krémet, azaz egyszerűen csak összekeverem a hozzávalókat. Ha a piskótatésztánk kész, kivesszük a sütőből, és hagyjuk, hogy teljesen kihűljön.

3. Ezután mindkét piskótát éles késsel kettévágom horizontálisan. Az első lapot lerakom, megkenem a mascarponés krémmel, rárakom a következő piskótalapot, és így tovább. A legutolsó laponál az oldalát is megkenem a masszával, és jöhet rá a durvára vágott kókuszreszelék.

Megjegyzés: Nekem nem volt 2 db 20 centis formám, az egyik 24 volt, a másik kisebb, és sajnos fel se jöttek olyan szépen a piskóták, hogy ketté tudtam volna vágni őket, ezért a két piskótalap közé, és bevonatként raktam a krémet, természetesen így is isteni lett.

Mézes fügepárnácska gyümiszósszal

Kertünk egyik ékessége a terebélyes fügebokor, aminek jelenleg nagyon kedvez az indiánnyár (hamarosan vége is lesz, amilyen vihar közeledik...). Az utóbbi években sosem tudott az összes gyümölcs rendesen beérni, és már csak a fagy lakmározott a fügék nagy részéből. Na de most! Kihasználva az alkalmat, kigondoltam egy gyors és egyszerű édességet, amihez nem is kell túl sok hozzávaló. Nem akartam túlspilázni, amúgy is megfigyeltem már, hogy a füge frissen a legfinomabb, és bár próbálkoztam már különböző fügetortákkal, az íze valahogy nem úgy jött ki, ahogy szerettem volna.

Hozzávalók:

• 1 db levelestészta (Tante Fanny a nagy kedvenc, amit a legtöbb hiperben lehet is kapni, igaz, borsos az ára)


• 10 db érett füge


• méz
  


• dió/mogyoró (én az utóbbi két hozzávalót all in one lőttem a Lidl-ben, ahol helyes kis szív lakú üvegben lehet görönek kinéző mézet kapni, melyben mindenféle aszalt gyümik és magvak vannak)

A fügéket villával elkotyvasztottam a diós mézzel, tettem bele egy kis fahéjat is. A leveles tésztát négyzetekre vágtam, minden négyzet közepébe tettem egy kanál fügés keveréket, majd félbehajtottam őket, ezáltal kis háromszö alakú párnákat formázva. A tetejüket bekentme egy kis tejjel, majd ment be a forró sütőbe, míg szép aranybarnák már lettek. Egy előző projectből még fennmaradt hideg karamellás-szilvás szósszal tálaltam, még melegen.

Minden kezdet nehéz

Minden kezdet nehéz, tartja a mondás, ám én mindig is azt gondoltam, hogy a befejezés valahogy nehezebb, gondolok ezalatt az élet több területére is. A főzéssel is valahogy így vagyok: elkezdeni anno 14 évesen (szigorúan eleinte palacsintára illetve egyéb könnyen elkészíthető édességekre specializálódva, mint például muffin) könnyű volt, ám ami akkor kíváncsiságnak, érdeklődésnek, hobbinak indult, az mára szenvedély lett, és szinte elvonási tüneteket produkálok, ha huzamosabb ideig nem süthetek, főzhetek. Hozzátartozóim, látván, hogy mennyire lelkesen vetem bele magam a főzésbe, különféle szakácskönyvekkel halmoztak el, és szerény konyhai tudásom a mai napig ezekből a könyvekből való. Terveim között szerepel azonban, sőt álmaim között, hogy egyszer elmegyek valamilyen szakácsiskolába, ahol a legfontosabb technikákat, alapdolgokat megtanítják - ilyenkor döbbenhet rá az ember lánya, hogy még hagymát sem tud aprítani rendesen!

A kezdeti ügyetlenkedéseket felváltotta a gasztroblogok tanulmányozása, kedvenceim között volt ( és vannak a mai napig ) Ízbolygó, Dolce Vita és Sajtkukac - olvasásuk során sokat fejlődött az én gasztro-ízlésem is, ami egyre inkább az olaszos ízek felé terelődött, illetve a friss fűszerek, minőségi hozzávalók fontosságának irányába. Ekkor már a muffinokon túllépve a főzéssel is próbálkoztam, és mára már ugyanolyan szívesen csinálok leveseket, főételeket, mint édességeket. Azonban a kedves -leendő- olvasóim is tapasztalni fogják, hogy eléggé édesszájú vagyok, és terveim szerint a blogon is több desszert lesz megtalálható, mint főétel.

A jelenlegi főzőtudományomhoz még hozzátartozik életem egyik fontos állomása: egy csodálatos évet töltöttem Angliában, ahol -munkaköri leírás részeként- rengeteget főztem, naponta akár háromszor is. Egy tündéri angol családdal éltem, akik biztattak a hobbimban, és biztosítottak mindenféle feltételt ahhoz (alapanyagok, eszközök), hogy kiélhessem magam a konyhában, és még a néha bizarrabra sikerült fogásokat is örömmel kóstolták meg. Az angol konyhám tele volt Jamie Oliver, Gordon Ramsay, Nighella, Nigel Slater és Delia Smith könyvekkel, és itt ismerkedtem meg sokféle olyan alapanyaggal, amik itthon vagy nem kaphatók, vagy nem megfelelő minőségben. Megtanultam risottot főzni, életemben először Angliában ettem rákot és imádtam, és minden nap friss zöldségekből, farmshop-ból származó húsokkal, biocuccokkal, halakkal főztem. Imádtam.

Valamiért az a sztereotípia él bennünk, magyarokban, hogy az angol konyha, mint olyan, nem létezik, hogy csak szemetet esznek - blogommal ezt is szeretném megcáfolni. Kintlétem alatt megszerettem és megtanultam elkészíteni az egyszerű, ámde nagyszerű angol ételeket, és nagyon megtetszett az étkezési formájuk is (igaz, egy év alatt sikerült 5 kilót felszedni, ami a finom angol kekszek számlájára írandó - hálistennek, hazaköltözésem után a brit édességpocak visszaapadt a normál, magyar pocak-szintre).

A tény, hogy két kislányra (egy féléves kisbabára, illetve egy másfél éves angyalkára) kellett vigyáznom, szintén formálta az ízlésemet - eleinte a babának különböző zöldség-gyümölcspépeket gyártottam ebéd gyanánt, majd később egészséges, egyszerű ételeket főztem külön a lányoknak minden nap, és megtanultam azt a dolgot, ami általában igaz az angol konyhára: a kevesebb néha több. Ez főképp a hozzávalókra, fűszerezésre vonatkozik, ezalól persze kivételt képez az angolok - és jómagam- egyik nagy kedvence, az indiai, illetve egyéb ázsiai, például thai ételek, összefoglaló nevükön "currys", ahol az ízkavalkád mindennek nevezhető, csak egyszerűnek nem.

Elöljáróban ennyit a személyemről és életemről, remélem blogommal képviselni tudok majd egyfajta színvonalat, ha nem is olyat, mint a fentebb említett híres bloggerek, ám a magam szerény eszközeivel (szerény konyha, szerény fényképezőgép) megteszek minden tőlem telhetőt.