2013. március 5., kedd

Blanchir és az isteni mousse

Fahéjas-aszaltmeggyes csokoládé mousse
Az önkéntesek nyalják a csokistálat :)

 Sztori

 Még tavaly év végén találtam egy kuponakciót, amivel 20000 forint helyett csupán 8500-ért lehetett részt venni a Blanchir Főzőiskola estjén. A főzőiskola a honlapja alapján igencsak szimpatikusnak tűnt  ( http://www.blanchirfozoiskola.hu/ ), minden este más-más menük, egy este 3 fogás, amit szépen elfogyaszt az ember jó társasággal, egy kis borral. Egyből két kupont is vettem, egy indiai főzőestet és egy steak menüsort választottam ki.

Az indiai menüsor:    
  • Kókuszos vörölencseleves lazacpogácsával
  • Marhahúsos (bélszín) zöld curry kesudiós jázminrizzsel és csapátival
  • Gránátalmás tejberizs
A steak est menüje:
  • Gyömbéres sütőtök krémleves lazacpogácsával és fokhagymás baguett-el
  • Steak édesburgonyapürével és vajas kelbimbóval
  • Fahéjas-aszaltmeggyes csokoládémousse

A két menüből a fahéjas-aszaltmeggyes csokoládé mousse volt számomra a nyerő, azóta itthon is leteszteltem, mindenki legnagyobb örömére. Hogy legyen benne egy kis kihívás, kicsit továbbgondoltam a receptet: a desszertpohár alján volt az aszaltmeggyes-fahéjas étcsokis mousse réteg, a tetején pedig egy fehércsokoládés mousse réteg. 

Persze, így nem is egy olcsó desszert: a hipermarketben felmértem az étcsoki kínálatot, és konstatáltam, hogy kb. 500 forinttól egészen 1200-ig vannak a jó minőségű, legalább 70%-os kakaótartalmú dark chocolate-ok. És ebbe a desszertbe nem egy tábla kell... Viszont a csokin kívül már csak tojás, tejszín és cukor kell, a többi hozzávaló rajtunk múlik: lehet hozzáadni aszalt/friss gyümölcsöket, magvakat (mandula, dió, pekándió, mogyoró...), kókuszt, lehet díszíteni színes cukorkákkal a tetejét, adhatunk hozzá kevés rumot, lefőzött kávét, fahéjat, gyömbért, vaníliát...Egyszóval rajtunk múlik, milyen hangzatos mousse-t gyártunk.

A mousse készítésének is több módja van: van, aki a tojásnak csak a fehérjét használja fel a kemény habhoz, a sárgáját nem, van aki a sárgáját is, lehet tejszínnel is lazítani. Én azt a receptet írom le, amit a Blanchir-ban tanultunk, hiszen azt kipróbáltam itthon is, és sikerült.

Hozzávalók

6 adagra

  • 40 dkg étcsoki (minél magasabb kakaótartalmú, de legalább 70%)
  • 6 tojás, fehérje és sárgája különválasztva
  • 10 deka aszalt meggy, rumba áztatva (de lehet szilva, vagy más gyümi is)
  • 1 mokkáskanál fahéj
  • 1 dl tejszín
  • egy csomag Bourbon vaníliás cukor
  • 3-4 evőkanál sima fehércukor/barnacukor

Elkészítése

  1. A tojások fehérjét kemény habbá verjük a 3-4 evőkanál cukorral, a sárgákat kikeverjük fehéredésig a vaníliás cukorral.
  2. Gőz fölött felolvasztjuk az étcsokit, ügyelve rá, hogy a fölső edény alja ne érjen bele az alső (gőzölő) edénybe, és kis lángot használjunk. Az okosok azt mondják, hogy a csoki nem mehet 50 celsius foknál fentebb.
  3. Ha felolvadt az étcsoki, nagyon lassan, habverővel keverve hozzáadjuk a tojások sárgáját. Ha összeállna hirtelen a csokink egy nagy gumóvá, semmi vész, lazítsuk fel tejszínnel.
  4. Miután az étcsokis masszát elkevertük a sárgájával és tejszínnel is, jöhet a rummal és fahéjjal előzetesen felforralt aszalt meggy.
  5. Hűlni hagyjuk a csokis masszát pár percig, majd nagyon óvatosan, hogy ne törjön meg, belekeverjük a kemény habbá vert fehérjét is.
  6. Desszertpoharakba adagolom, és pár órát (de legkevesebb 2 órát) hűtve tároljuk.
Én ezt a receptet bolondítottam meg itthon egy sima fehércsokis réteggel, de a képen a Blanchir-ban készített mousse látható! 

Hamarosan még rakok fel receptet, amelyet a Blanchir főzőestjén tanultam! :)

Bon apetit! :)

2012. március 27., kedd

Avokádós-tonhalas tésztasaláta




Sztori


Hiába, a melegebb idők közeledtével jobban esik egy hideg zöldséges tésztasaláta tele vitaminokkal, mint egy pacalpörkölt. Nem mintha annak nem lennének meg a saját erényei! :) Bár a pacaltot (vagy pacalt?) nem szeretem, azért a körömpörkölt néha jól tudni esni zsírépítés gyanánt.
Szóval, úgy vágytam valami könnyedre. El is borzadtam az üzletben, hogy két kis doboz tonhal konzerv egy ezres, ráadásul a legolcsóbb, Spar saját márkás terméke, de mit lehet tenni, kell az Omega-3 zsírsav a szervezetnek. Mellé bekerült még a kosárba avokádó, kaliforniai paprika, fürtös édes paradicsom (a kisebbik fajtából, nevezhetjük koktélparadicsomnak is), és színes fussilli tészta, ami a kedvencem tésztasalátákba. 20 perc alatt össze is lehet dobni, figyeljétek:

Hozzávalók

  • 2 doboz tonhal konzerv, lehetőleg nem olajos
  • 1 kaliforniai paprika
  • 20 dkg fürtös koktélparadicsom
  • 2 avokádó
  • 1 fej lilahagyma
  • 25 dkg színes/trikolór fussilli tészta
  • olívaolaj
  • szárított oregánó, frissen őrölt bors

Elkészítése

  1. A tésztához a vizet felteszem főni, míg a víz felforr, felvágom félbe vagy negyedekbe a koktélparadicsomot, kockára a kaliforniai paprikát, majd apróra a lilahagymát. Az avokádót is megpucolom, kockára vágom.
  2. Egy nagyon salátás tálban ezeket jól összekeverem, mehet rá a lecsöpögtetett tonhal. Megszórom szárított oregánóval, borssal, meglocsolom 5-6 vőkanál olívaolajjal.
  3. A kifőtt, hideg vízzel lehűtött és lecsepegtetett tésztát is hozzáadjuk, alaposan összekeverjük, majd 1-2 órára a hűtőbe tesszük, hogy összeérjenek az ízek.

2012. január 28., szombat

A házibulik legkedvesebb vendége - Firenzei tésztasaláta

Sztori

Még gimiben a büfés néni árult többféle -nem általa készített- hideg salátákat, és valahogy nagyon megmaradt az emlékeimben, ahogy ebédszünetekben válogattunk közülük, volt közte egy-egy bizarr is, például a kínai tésztasaláta (ezt nem is szívesen részletezném, hogy milyen volt), de az én kedvencem, a firenzei tésztasali aztán megérte az árát! Elballagva a gimiből, olyan hiányérzetem volt, ezért megpróbáltam az összetevők és ízek alapján reprodukálni. Ez annyira jól sikerült, hogy felülmúlta a kissé tartósítószeres-műmellékízű elődjét, és a családi összejövetelek, kerti bulik, szülinapi partyk egyik kedvencévé lépett elő. Nem nagy fakszni, hamar elkészül, és ha mellé csinálunk még pár szelet húst, nyáron grillezettet, akkor már kész is a menü, és nem szakadtunk meg. Legutóbb munkahelyi karácsonyi buliba vittem, és mindenkinek nagyon ízlett, még másnap is finom volt a maradék ebéd gyanánt.

Hozzávalók (egy nagy tálhoz, kb. 10-12 fős buliba)

  • 3 darab konzerv kukorica
  • 500g színes olasz tészta, a legjobb a fussilli
  • egy közepes tubus majonéz
  • 200g Sága selyemsonka (kissé drága de én ebből szeretem csinálni, de jó hozzá más vékonyra szeletelt gépsonka is)
  • 2 csokor friss újhagyma
  • 1 nagy pohár (5dl) tejföl vagy ha krémesre akarjuk, 2 dl főzőtejszín
  • só, bors
  • fűszerek: friss bazsalikom apróra vágva vagy szárított bazsalikom és oregánó


Elkészítés

  1. A tészta kifőzéséhez felrakunk a tűzre egy nagy fazék vizet. Amíg a víz felforr és a tésztát megfőzzük, azalatt pont elkészítjük a salátánk alapját.
  2. A sonkát csíkokra vágjuk, az újhagymát felkarikázzuk. Egy nagy tálba öntjük a lecsepegtetett kukoricát, elkeverjük a sonkával és újhagymával.
  3. Egy másik közepes tálban elkészítjük az öntetet, aminek kétféle változata is van: a majonézt tejföllel és fűszerekkel kikeverjük, sózzuk borsozzuk, ízlés szerint és kóstolás alapján adunk hozzá még vagy majonézt, vagy tejfölt. A másik, krémesebb verzióhoz a tejföl helyett főzőtejszínt használunk, ugyanúgy só, bors, oregánó, bazsalikom.
  4. Ezt a dresszinget beleöntjük a kukoricás tálba, majd a kifőzött, hideg vízzel leöblített, lecsepegtetett tésztát is. Alaposan elkeverjük, majd megkóstoljuk, mi kell még bele: még egy kis tejföl, vagy majonéz, valamilyen fűszer...

Mint írtam, mellé nagyon finom bármilyen sült, pácolt, grillezett hús, vagy rántott gomba, grillezett zöldségek.

2012. január 15., vasárnap

Mákom volt - Mákos guba kicsit másképp




Sztori


Bevallom őszintén, nem szeretem annyira a magyar konyhát, azaz evésnél még oké, de ha főzni kell, szívesebben válogatok olasz receptek közül. A pörköltöt, borsostokányt és egyéb nehéz magyaros kajákat ráhagyom anyukámra, úgyse tudnék nála jobbat csinálni. :) Ha mégis készítek magyar kaját, szeretem kicsit "megreformálni", átalakítani, tovább gondolni a receptet. Ha lesz saját családom gyerkőcökkel, biztos, hogy fogok nekik hagyományos magyar ételeket főzni, de csak annak tudatában, hogy az én lekvárosderelyém sose lesz olyan, mint a nagymamámé volt, az én húslevesem sose lesz olyan, mint anyukámé...Akkor minek is próbálkozzak ugyanolyannal? Bele kell vinni az én ízlésemet, stílusomat, és a nagymamám és anyukám szeretetét, ennyi a titok nyitja :)

A mákos guba nálunk egy tipikus szombati ebéd szokott lenni, valamilyen kiadósabb levessel. Én most kicsit továbbgondoltam: kalácsból készült, meggyel, és rakottasszerűen rétegeztem, vaníliapudinggal lecsorgattam. Ugye, jól hangzik? :)

Hozzávalók

  • 1 egész szikkadt kalács
  • 1 liter tej
  • 1 vaníliás pudingpor
  • 10 dkg fagyasztott meggy
  • vanillincukor
  • porcukor
  • darált mák

Elkészítés

  1. A kalácsot felszeletelem, majd 100 fokos sütőbe dugom pár percre, épp hogy picit megpiruljon. Eközben elkészítem a vaníliáspudingot fél liter tejből a zacskón leírtak szerint.
  2. A darált mákot elkeverem kevés porcukorral. Egy mélytányérba melegítek tejet, és belekeverem a vaniliáscukrot.
  3. Előveszek egy mélyebb közepes méretű kerámia/üvegtálat vagy tepsit. A kalácsot belemártogatom a vaniliástejbe, majd lefektetem a tepsi aljára. Így szépen kibélelem a tepsi alját, majd jöhet egy kanál porcukros mák, meggy, vaníliáspuding.
  4. Addig folytatom ezt a rétegzést, amíg a hozzávalók el nem fogynak, nekem kb. 3 réteg jött ki. A tetejét pudinggal fejezem be, hogy a mák ne égjen oda. A gubát visszadugom a sütőbe kb. 15-20 percre 160 fokon.

(A meggyet nem olvasztottam ki, fagyottan raktam rá a gubára.)

Férjfogó vacsora - Kolbászos-csirkés fusilli

Sztori

Kedves barátnőm, Melcsi kérésére jöjjön egy finom olaszos recept, amit kb. két éve fejlesztettem tökélyre, és nagyon büszke vagyok rá - mindenki nagyon szereti, a férfiak pedig egyenesen házassági ajánlatokkal ostromoltak egy tányér után :) Ezért el is neveztem "férjfogónak", mert bár jó kiadós a csirke és kolbász miatt, mégis egészséges is a sok zöldségtől, és egy könnyed ebéd/vacsi lehet még nyáron is. Sok emlékem kötődik ehhez a kajához - legutóbb egy nagyobb vendégseregnek csináltam, és nagyon örültem, milyen jól választottam, ezt biztos mindenki szeretni fogja, amikor török muzulmán barátom megkérdezte, ugye nincs benne disznóhús...Én pedig lelkesen rávágtam volna az igent, amikor leesett: de bizony, hisz a kolbász...És nagy nagy csalódottságomra és bánatomra nem evett belőle (szigorúan betartja az alkohol- és disznóhús tilalmat), gyorsan süthettem neki némi junk food-ot halrudak és sültkrumpli formájában. De a többieknek legalább nagyon ízlett :) Szóval Melindám, a recept Neked (is), amit ígértem:

Kolbászos-csirkés fusilli


Hozzávalók: (egy nagy fazékhoz kb. 6-8 főre)

  • 500g trikolór fusilli
  • 600g csirkemell megmosva, felkockázva
  • fél rúd kolbász felkarikázva (puhább fajta, főzéshez való)
  • 1 hagyma
  • olívaolaj
  • egy doboz koktélparadicsom
  • 4-5 szál újhagyma
  • 1 nagy tejföl
  • reszelt sajt
  • só, bors
  • egyéb fűszerek ízlés szerint: szárított bazsalikom/oregánó


Elkészítés:

  1. Olívaolajon üvegesre pirítjuk a hagymát, majd hozzáadjuk a többi zöldséget: a félbe vágott koktélparadicsomokat illetve újhagymát. Pár percig együtt pároljuk őket.
  2. A zöldséges keverékre dobáljuk a kolbászkarikákat, majd hagyjuk, hogy szép piros legyen tőle a zöldséges ragunk.
  3. Beletesszük a kisebb kockára vágott csirkemellet is. Ekkor fűszerezzük: só, bors, oregánó illetve bazsalikom mehet bele, ha van, friss bazsalikom még jobb! Puhára főzzük a csirkemellet a kolbászos-zöldséges raguval (10-15 perc).
  4. Amikor már készre főtt a csirkemell, ráöntünk egy tejfölt a ragura, beleteszünk reszelt sajtot. Megkóstoljuk, ízlés szerint még fűszerezzük.
  5. A kész kolbászos-csirkés-zöldséges ragut összekeverjük a kifőzött trikolór fusillivel, és frissen tálaljuk.

2011. december 29., csütörtök

Galaktobureko




Sztori

Nem, nem káromkodtam a bejegyzés címében :) A Galaktobureko egy görög édességnek a neve (magyarul görög krémesként emlegetik), és ez a recept kb. évek óta egyik kedvenc és gyakran előveszem egyszerűsége miatt. Namármost. Ha gyerekkorodban imádtad a tejbegrízt, akkor felnőttként most ezt is szeretni fogod. Ha pedig valamilyen hihetetlen oknál fogva nem komáltad a tejbegrízt pulya korodban, akkor is van még remény, hogy ez ízleni fog - láttam már ilyenre példát! Gyakorlatilag csinálunk egy sűrűbb vaníliás tejbegrízt, amit beletöltünk réteslapok közé, és megsütjük - lebutítva így tudnám leírni a dolog lényegét. Külön nagy elismerésnek számított, hogy legutóbb görögök dicsérték és szerették.

Gondolom még mindenki dúskál a bejgli-hegyekben, de ezt a receptet mindenképp csináljátok meg :)

P.S. Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy megköszönjem N. barátnőmnek a bejlgifelajánlást - én, aki nem igazán kedveli a bejglit, most minden nap azt reggeliztem! Puszi :)

Hozzávalók

  • Egy csomag réteslap (6 lapos, nálam Tante Fanny teljes kiőrlésű)
  • 4 dl tej
  • 3 tojás
  • 2 tojássárgája
  • 7,5 dkg búzadara
  • 1 vaníliarúd kikapart magjai
  • 4 evőkanál cukor
  • 10 dkg vaj
  • a sziruphoz: 2 dl víz, 10 evőkanál cukor, 1 citrom leve
  • a kenéshez még kevés olvasztott vaj
  • 10 dkg mazsola előzőleg rumba áztatva (opcionális, én szeretem így)


Elkészítés

  1. A krémhez egy kisebb lábasban összekeverjük először a tojásokat a cukorral, majd mehet bele a tej és a vaníliarúd kikapart magjai. Belekeverjük a búzadarát is, majd tűzre téve forrástól számítva kb. 3-4 percen belül sűrű krémet csinálunk belőle. Amikor kész, beletesszük a mazsolát is, és elkeverünk benne 10 dkg vajat.
  2. Egy kivajazott közepes méretű (20x30) tepsi vagy kerámiatál alját kivajazzuk, majd a réteslapok felét belefektetjük úgy, hogy kilógjon a szélén is. Megkenjük kevés olvasztott vajjal, majd rákanalazzuk a darapudingot. Befedjük a réteslapok másik felével, és bebugyoláljuk vele a pudingot. Ismét megkenjük vajjal, majd egy éles késsel átlósan mélyedéseket vágunk bele.
  3. 190 fokon 10 percig, majd mérsékeltebb, 150 fokon újabb 20-30 percig sütjük, szép aranybarnára. Közben a szirup hozzávalóit összefőzzük, amit a sütőből frissen kivett süteményre locsolunk.


Bár a recept ekkora mennyiséget ír, én általában csak a szirup felét használom fel - lehet, hogy felvenne többet is, de akkor túl édes lenne.

2011. december 5., hétfő

Ízperverzió és sütőtökös-citromos risotto



Sztori

Néha már gondolkodóba esem egy-egy recept kitalálásakor, hogy ez most különleges és újító vagy inkább az "undi" kategóriába tartozik-e. Itthon nem is merek annyira kísérletezni, az ember lánya hogyan legyen gasztroforradalmár mikor a család csak pörköltön és rántott húson él, kérdem én???!!! Angliában picit más volt a helyzet, ott annyira örült az angol családom, hogy minden este meleg étel várja őket, hogy zokszó nélkül megettek mindent, de tényleg mindent, amit eléjük raktam. Egyetlen esetre emlékszem, amikor hosztanyukám kissé elsápadt a konyhában, és udvariasan megkérdezte, hogy do you mind....ha azt inkább kihagyod, mert nem szeretném a fél éjszakát a wc-n tölteni, köszike :)) A mondat másik felét már csak én tettem hozzá, de tényleg annyira illemtudóak ezek az angolok, hogy én biztos vagyok benne, hogy még azt is halálra dícsérték, ami annyira nem is ízlett nekik. Na de hogy minél kérdezte ezt a hostanyukám...Na jó, elárulom: volt egy kedvenc királyrákos-zöldséges-chilis-lime-os mindent bele tagliatelle tésztám, kint fejlesztettem tökélyre, nagyon szerettem. Egyszer épp kéznél volt egy friss kókusz, és megkérdeztem őt, szerinte illene-e a rákhoz és zöldségekhez a kókusz, végülis a különleges ízekre bukunk, vagy mi. Na ez már kiverte a biztosítékot, így nem került kókusz a rákos tésztába. De erről most eszembe is jutott, hogy ezt a receptet is publikálni kellene.

Biztos mindenkinek vannak ízperverziói. Mint mikor a Farm ahol élünkbe a terhes csaj éjjel kiszökött a spejzba és mézbe mártott ecetes uborkát burkolt. De apukám például a tejfölös mákos tésztát imádja. Én nagyon szeretem a húsokat gyümölccsel kombinálni, így gyakran csinálok thai ananászos csirkét is, étteremben kacsával még finomabb.

Holnapra szerettem volna főzni valamit, amit magammal tudok vinni a munkahelyemre. És akkor itt, életemben először, elkövettem vagyis el fogok követni egy szentségtörést a risotto aranyszabályai ellen: a profik ugyanis azt mondják, a risotto csak frissen jó, méghozzá nagyon-nagyon frissen, "másnaposan" élvezhetetlen. Na majd meglátjuk. Angliában szintén sok risottot csináltam, Jamie könyve erre is megtanított, én a risotto elkészítésének részletes menetét engedelmetekkel le sem írnám, ugyanis ezt már előttem rengeteg gasztroblogger megtette. Csak röviden: a risottonk az alábbi dolgoktól lesz igazán risotto:

  • Igazi alapléből készítjük és nem leveskockából. Erre a célra tökéletesen megfelel anyukám megmaradt hétvégi húslevesének a leve, de gyorsan össze is dobhatunk egyet, elkészítését szintén lásd Dolce Vita-nal vagy Ízbolygónál.
  • Rendes risotto rizsből csináljuk - ezen belül van többfajta, bármelyik jó, de sima hosszúszemű rizsből nem készülhet risotto.
  • A risotto a hagymán kívül maximum 2-3 zöldséget tartalmazzon - a risottonak pont az egyszerűsége a lényege, az ízek elvesznek, ha ezerféle zöldséggel telerakjuk.
  • 1-2 dl száraz fehérbor elpárologtatása a risottonkban még az alaplé hozzáadása előtt.
  • A kész risottora vajat és reszelt parmezán sajtot dobni, majd lefedni 10 percre.
Én legalábbis így szeretem, illetve így tanultam. A risottoban az a jó, hogy ezerféle variációja létezik attól függően, hogy milyen zöldséget vagy fűszert adunk hozzá. A risotto egy tipikusan húsnélküli egytálétel - a főzési mechanizmusából adódik, hogy nincs húsos verziója. Az én két kedvencem a sütőtökös-királyrákos illetve a gombás risotto, a holnapi ebédem viszont a jelenlegi kíséreletezős hangulatom eredménye, meg ami a kamrában volt, így lett sütőtökös-citromos-fokhagymás. Ennyi rizsa után (remélem mindenkinek leesett a kis szóviccem :) ) jöjjön a recept:

Hozzávalók (2 fő részére)

  • Két marék kisebb kockára vágott sütőtök
  • 1 hagyma
  • 2 dl száraz fehérbor
  • 3 gerezd fokhagyma
  • 1 citrom
  • 1 liter alaplé
  • 20 dkg risotto rizs
  • só, bors
  • olívaolaj
  • parmezán sajt reszelve
  • vaj
Elkészítés

  1. Az apróra vágott hagymát olívaolajon üvegesre pirítjuk, majd hozzáadjuk a közepes kockára vágott (és előzetesen meghámozott) nyers sütőtököt. Együtt főzzük-pároljuk őket addig, amíg a tök félpuha nem lesz, ez kb 15 perc.
  2. Hozzáadjuk a risotto rizsünket, feltekerjük a lángot, és egy percig gyorsan kevergetve elvegyítjük a hagymával. Hozzáadjuk a fehérbort, majd addig főzzük, amíg az alkohol el nem párolog belőle.
  3. Hozzáadjuk az első merőkanál alaplét, ekkor fűszerezzük is: só, bors, késlappal bezúzott megpucolt egész fokhagyma + a citrom reszelt héja és kevés leve.
  4. Közepes lángon addig keverjük, amíg az alaplé el nem fogy, ekkor még egy merőkanál alaplét adunk hozzá. A műveletet addig ismételjük, amíg a risotto-nk al dante-ra nem puhul, ekkor rádobunk kb 10 deka reszelt parmezán sajtot és egy evőkanál vajat, jól elkeverjük, és lefedjük 10 percre, hogy a saját gőzében még puhuljon picit. Frissen tálaljuk, a sütőtökös verzióhoz nagyon jól illik még a friss zsálya!
Bon appetit!

u.i. kommentben várom a Ti ízperverziótokat :))