Pásztorok pitéje, azaz Shepherd's Pie

Nemrég volt alkalmam visszalátogatni Angliába, és hazaérve arra gondoltam, hogy valami angolos kajával lepem meg kis családom. Ilyenkor rendszeres szájhúzogatás az eredmény, persze amit nem ismer az ember, azt nem is mindig fogadja kitörő örömmel. Az angolok egyébként imádják a pitéket, ami náluk azt is jelenti, hogy különféle húsokat befednek leveles tésztával vagy krumplipürével, megsütik, és voilá, kész a pie, ami semmiképp sem American, hanem British English, kérem szépen :). A hostanyukám fish pie-ja egyébként máig feledhetetlen, legközelebb talán megpróbálkozom azzal is - a fish pie-nál egy lazacos-rákos-fűszeres ragut rakunk egy tepsi aljára, befedjük krumplipürével, majd megsütjük. Isteni! Persze ennek is vannak különböző változatai, rá lehet keresni neten, a legjobb Fish Pie receptje Jamie barátunknak van. De térjünk vissza a "pásztoros" pitére - itt egy darált marhahúsos ragut készítünk, amit lefektetünk a tepsi aljára, rá krumplipüré, és aranybarnára sütjük. A krumplipüré elég nagy imádatnak örvend egyébként angol honban, és a mashed potato készítésére egy művészeti ágként gondolnak - a legnépszerűbb sztárséfek külön fejezetben akár oldalakon át taglalják, hogy hogyan is kell csinálni, pontosan hány kiló krumplihoz hány deci víz kell, mekkora kockára vágjuk a krumplit, stb. Ezt azért kicsit túlzásnak tartom, de tény, hogy nagyon profi buripürét tudnak csinálni.

A Shepherd's Pie másik elnevezése Cottage Pie, és eredetileg darált bárányhúsból készül, azonban ennek az ára is borsosabb, és mi itthon nemigen eszünk bárányt, annál inkább marhát vagy sertést. Hogy rendbe tegyük az elnevezéseket: amennyiben bárányhúsból készül, akkor Shepherd's Pie, ha pedig marhából, akkor Cottage Pie néven illetik ezt a könnyen elkészíthető ételt. A neten utánanézve a legtöbb helyen skót eredetűnek titulálják, és állítólag az unatkozó háziasszonyok egyik ötleteként született, miként lehetne felhasználni a megmaradt húsokat.

Ezek után jöjjön a recept, 4-5 főre:

Hozzávalók a húsos raguhoz

• 1 kg darált hús (marha vagy bárány)
• 1 kg répa (kb 6 nagyobb) apróra szeletelve
• fél kg hagyma, apróra vágva
• 3 gerezd fokhagyma
• negyed kg zeller, apróra vágva (én ehelyett inkább póréhagymát vettem)
• 250 ml száraz fehérbor, az íze végett :)
• 250 ml paradicsomszósz, sűrűbb fajta
• só, bors
• ketchup
• opcionális: worchester szósz ( hiperekben kapható)
• fűszerek ízlés szerint, én rozmaringot tettem bele illetve kevés oreganot

Hozzávalók a krumplipüréhez

• 1 kg hámozott, kockára vágott krumpli
• só
• 100 gr vaj
• forró tej (2 deci kb, vagy amennyit felvesz a pürénk)

Elkészítés

1. Olajon üvegesre pirítjuk a hagymát és fokhagymát, majd rádobjuk a húst, amit fehéredésig pirítunk. Felöntjük a fehérborral, és addig főzzük, amíg az alkohol el nem párolgott belőle, kb. 5-10 perc
2. Hozzáadjuk a többi zöldséget, majd fűszerezzük (só, bors, rozmaring) és addig főzzük, amíg a zöldségek meg nem puhulnak. Ekkor hozzáadjuk a paradicsomszószt is illetve ketchupot és worchester szószt, ha van otthon, és még fűszerezzük-kóstoljuk. Amennyiben túl száraz lenne a szószunk, adunk hozzá még paradicsomszószt vagy ketchupot.
3. A szószunkat beleöntjük egy közepes tepsi aljába, és elkészítjük a krumplipürét : a krumplit megfőzzük sózott vízben, majd leszűrve vajjal és forró tejjel krumplinyomó segítségével eldolgozzuk, amíg püré állaga nem lesz, sózzuk-borsozzuk.
4. A krumplipürével befedjük a ragunkat, majd 200 fokos sütőben addig sütjük, amíg a piténk teteje szép aranybarna nem lesz, ez kb 30-50 perc, sütőtől függően.

Karácsonyi hangulatban - Hókifli!

Hókiflit (más néven túrókiflit) általában akkor kezdek el gyártani, amikor már a dér reggelente megcsípi a lehulló falevelek ágait, és amikor korán reggel munkába menet egy laza 20 perces jégkaparással kezdek, hogy kilássak a kocsiból. Egyszóval a hókifli tipikus karácsonyi süti, és amilyen egyszerű leírni az elkészítését illetve amilyen egyszerű hozzávalók terén, én olyan macerásnak tartom a folyamatot: begyúrni a tésztát még gyerekjáték, csak aztán kivágogatni a kis háromszögeket, lekvárral beken, felteker...De ez senkinek se szegje kedvét, mert garantáltan biztos sikert arat a család körében, nálunk mindig elfogy 1-2 nap alatt. Forralt bor, tea, puncs mellé ideális, de én reggelire is szoktam nyomatni kakaóval, ezerszer finomabb, mint a Fornettis pogik (igen, még a csokisnál is). Én mindig sárgabaracklekvárból szoktam csinálni, amennyiben valaki csinálta már másmilyen lekvárból (mondjuk eperrel még kipróbálnám!), kérem, jelentse hozzászólás gyanánt! (Ezúton is külön köszönet Kati néninek a házi sárgabaracklevárért, amit nemrégiben kaptam, isteni finom! :) )

Hozzávalók kb. 35-40 kis kiflihez:

• 20 dkg sótlan vaj
  

• 20 dkg tehéntúró


• 20 dkg liszt


• sárgabaracklekvár

• porcukor, vaníliás cukor
  

Elkészítése:

1. A túrót, vajat és lisztet gyors kezekkel összedolgozzuk, folpakkba csomagoljuk majd mehet 1-2 órára a hűtőbe.


2. Alaposan lisztezett munkafelületen (a sodrófát is lisztezzük be, mert ragadós tészta!) vékony (kb. 100 forintos vastagságú) lappá nyújtjuk, majd késsel háromszögeket vagdosunk ki belőle.


3. Vékonyan bekenjük a háromszögeket lekvárral, majd a nem csúcsos végénél fogva szorosan feltekerjük, és mehetnek a kivajazott tepsire.


4. 180 fokon kb. negyed órát sütjük, illetve rá-ránézünk mert hamar odapirul.


5. A sütőből kivéve még forrón belehempergetjük a kifliket vaníliás porcukorba.

A tésztát akár egy napra is bent hagyhatjuk a hűtőbe pihenni, én egyszer dupla adag tésztát csináltam, de energiám nem volt, csak a felét megcsinálni, így a 2. adag tészta másfél napot pihent a hűtőben. Ilyenkor sem lesz semmi baja a tésztának, illetve ugyan olyan finom lesz a sütink, csak 20 perccel előbb vegyük ki a hűtőből hogy picit megpuhuljon, mielőtt nekiesnénk a sodrófával!

Van egy hasonló süti, aminek rugelach a polgári neve, ugyanilyen kis kiflik - rá lehet keresni neten - aminél a tésztába túró helyett natúr sajtkrém kerül. Egyszer azt is kipróbáltam, de ennek a tésztája sokkal jobban bejövős!

Körtés Cobbler (Pear Cobbler)

Kevés dologban jók az angolok, de amiben jók, abban nagyon. Nagyon jók például édesség fronton: legyen szó akár kekszről, akár sütiről, csokiról, pitéről - a délutáni tea mellé dukál valami finomság. Persze általában nem strapálják magukat a sütés-főzéssel, megveszik a "digestive biscuits"-et a szupermarketben, vagy ha valami igazán finomságra vágynak, akkor chewy biscuit PL-t a Marks&Spencernél, az úgyis top quality. Fura, mert most, hogy belegondolok, nem is emlékszem, hogy a családnál ahol éltem, a nagymama sütött-e valaha bármilyen süteményt, és szerintem nem véletlenül nem emlékszem. A hostanyukám kifejezetten örült a lelkesedésemnek, hogy neki mostantól nem kell sütni-főzni, és diszkréten a kezem alá helyezte az angol szakácskönyveket. Az egyik ilyen könyvben találtam egy cobbler nevezetű édességet, aminek vagy százféle variációja létezik, attól függően, hogy milyen gyümölcsöt rakunk alulra. Én eddig almás-körtéset illetve körtéset gyártottam, és az eredmény mindig fantasztikusan finom lett. Most, hogy már jön a zord idő, előveszem ezeket az angol süti-recepteket, mert már én is teát iszom, igaz, nem tejes-feketét, hanem gyümölcsöset...

A körtés cobbler hozzávalói:

Alulra:

• 4 evőkanál barna cukor
  
• 8 darab közepes körte, meghámozva és kockára vágva
• fél citrom leve illetve a reszelt héja
  
• fűszerek ízlés szerint: őrölt fahéj, szerecsendió, szegfűszeg vagy vanília
• 1 evőkanál liszt vagy étkezési keményítő (hogy ha a körte levet ereszt, ne áztassa el a sütinket)

Felülre a tésztához:

• 18 deka liszt
• 1 teáskanál sütőpor
• fél teáskanál szódabikarbóna
• 2 evőkanál barna cukor
• 7 deka vaj
• 1 kis pohár tejföl / natúr joghurt

A cobbler elkészítése:

1. A meghámozott és kockára vágott körtére csurgatjuk a fél citrom levét, majd hozzáadjuk a cukrot, a lisztet vagy keményítőt és a fűszereket.
2. A lisztet alaposan elkeverem a sütőporral és szódabikarbónával. Hozzáadjuk a cukrot is, majd a hideg vajjal összedolgozzuk kézzel. Ezután jöhet bele a natúr joghurt vagy tejföl, és addig kavarjuk a masszát, amíg homogén nem lesz.
3. Kivajazunk egy közepes, kb. 10 cent mély tepsit vagy piteformát, és alulra elegyengetjük a fűszeres-cukros körtét, majd fölé tessék-lássék egy evőkanál segítségével a ragacsos tésztánkat. Nem kell, hogy tökéletesen befedje a körtéket, mivel a sütőben szépen megdagad a tészta.
4. Berakjuk az előmelegített sütőbe, és 30-35 perc alatt 180 fokon megsütjük, míg a tészta a tetején aranybarna nem lesz.

Önmagában is nagyon finom, de ha hedonisták vagyunk, akkor fagyival, vagy pudinggal is finom. Aki fel akarja még jobban turbózni, az az elején a körtéhez szórhat pirított mandulát vagy darált pekándiót, ezek illenek hozzá.

Almás-fahéjas muffin pörkölt mandulaszeletekkel

Van egy jól bevált, elronthatatlan muffin-alapreceptem, ami a neten is rengeteg helyen megtalálható. Ennek a receptnek az arányait kell csak betartani , már ami az alaphozzávalókat illeti. A muffin ezerarcú, ahány gyümölccsel, fűszerrel, lekvárral, magvakkal gazdagítja az ember lánya, annyiféle létezik, nekem a kedvenceim: csokis-banános, pina colada-s (kókusztej, friss ananász, rum), almás-fahéjas. Plusz pont, hogy kb. két tál szükségeltetik az elkészítéséhez, és nem lesz utána sok mosogatnivaló (bár, könnyű annak, akinek van mosogatógépe :) ). Akkor vegyük az alaphozzávalókat, 12 darabhoz:

• 20 deka liszt
• 17 deka cukor
• 1 tojás
• 1 kis dobozos kefír/tejföl/natúr joghurt/1.5 dl zsíros tej
• 2 teáskanál sütőpor
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• 1 dl olaj

Az almás-fahéjashoz szükségeltetik még 2-3 meghámozott, reszelt alma, 1 teáskanál fahéj és 1 marék hántolt, szeletelt mandula, amit előzőleg megpirítottam serpenyőben, hogy finom illatos legyen. Ha pedig csokis banánosat szeretnénk: 2-3 banán pépesre zúzva és 10 deka high-quality keserűcsoki, minél magasabb kakaótartalmú, illetve 3 kiskanál holland kakaópor. A pina coladashoz 1/2 friss ananász apróra szeletelve, 1 marék kókuszreszelék vagy a tejtermék helyett fél konzerv kókusztej és 2 evőkanál rum.

A muffinkészítés bonyolult művelete:

1. Végy két közepes tálat. Egyik a száraz, míg másik a nedves hozzávalóknak lesz. A sütőt előmelegítjük 180 fokra
2. Az egyik tálban összekeverjük alaposan a lisztet, sütőport, szódabikarbónát, fahéjat, vagy amennyiben csokis-banánosat csinálunk, a kakaóport, ha pina colada-st, akkor a kókuszreszeléket. Én ezúttal az almáshoz adtam egy kis őrölt szerecsendiót is, ettől még pikánsabb, fűszeresebb lesz.
3. Egy másik tálban alaposan elkeverem a tojást a cukorral (általában adok hozzá 1 Bourbon vaníliás cukrot is), majd jöhet apránként az olaj, végül a tejtermék. A reszelt almát is hozzákeverem, pár csepp citromlé illetve reszelt citromhéj kíséretében.
4. A nedves hozzávalókhoz zúdítom a lisztes keveréket és a hántolt mandulát, majd tessék-lássék elkeverem, hogy ne legyenek benne "lisztes" szigetek. Egy muffin akkor lesz könnyű textúrájú, ha nem keverjük agyon. Mehet is be a sütőbe kb. 25 percre, 20 perc elteltével csekkoljuk, illetve tűpróbával ellenőrizzük, hogy valóban átsültek-e a muffinok.

És akkor adnék még pár tippet, hogy biztosan hibátlan muffinokat kapjunk, mintha csak Bree sütötte volna őket a Született feleségekből :) :

1. A teflonos muffin formákat vajjal vékonyan kenjük be (nem pedig olajjal), és úgy adagoljuk a mélyedésekbe a muffin tésztát, hogy kb. 2/3-ig legyen a tészta, kell neki a hely a növögetéshez
2. Hogy ne essenek össze a muffinjaink, amikor kivesszük őket a sütőből, ha már készen vannak, még 1-2 percig 70 fokosra redukált hőmérsékleten pihentetjük őket, vagy nyitott sütőajtónál és lezárt hőmérsékletnél még bent pihentetjük őket, míg ki nem hűlt a sütő.
3. Mint már említettem, fontos, hogy ne keverjük túl a nyers tésztát, épp csak annyira, hogy homogén állagú legyen. Robotgép elfelejtve!
4. A következő hozzávalókkal tudjuk variálni az alapreceptet: friss gyümölcsök, lecsepegtetett gyümölcskonzerv, aszalt gyümölcs, különféle magvak (dió, mogyoró, mandula, pekándió őrölve vagy durvára vágva, pörkölve vagy pörkölés nélkül), csoki (keserű, tej, fehér), fűszerek (fahéj, szerecsendió, mézeskalács fűszer, stb.), lekvárok (ami csak létezik). A lényeg, hogy a tojás-liszt-tejtermék-cukor arányokat betartsuk, illetve ne rakjunk bele túl sok gyümölcsöt, mert az "lenyomja" majd a muffinokat és nem fognak szépen megnőni.
   

Clafoutis

A következő recept egy francia édesség, ejtsd "klafutí", gyakorlatilag bármikor elkészíthető ha kedvünk támad valami édességhez, hiszen nem kellenek hozzá extra hozzávalók, szerencsés esetben minden megvan hozzá a kamrában. Szeretem nagyon, mert bármilyen gyümölccsel elkészíthető, kombinálható, a legjobb friss gyümölccsel de akár jól lecsöpögtetett konzervgyümi vagy fagyasztott is megfelel. Talán egyedül a banánnal ne próbálkozzunk, de bármilyen bogyós gyümölcs, alma, körte jöhet, sőt, én már csináltam ananásszal is, azzal is nagyon finom volt. Gyakorlatilag egy palacsintatészta állagú tésztát kell kikeverni, beleszórni a gyümölcsöket és be a sütőbe, 10 perc max.! Jelen "klafutink" meggyes, a hozzávalók:

• 300-400 gramm magozott meggy, lecsöpögtetve
• 1 barack felszeletelve
  
• 10 dkg barnacukor
• 2 tojás + 2 tojás sárgája
• 250 ml sűrű tejszín vagy 200 ml zsíros tej
• 1 vaníliarúd kikapart magjai (vagy vanillincukor)
  
• 3 evőkanál liszt
• ízlés szerint, vagy ami van otthon: fahéj/darált dió/darált mogyoró/darált mandula/

Elkészítése pofonegyszerű:

1. Bemelegítjük a sütőnket 180 fokra, majd elkészítjük a tésztánkat: az összes hozzávalót a gyümölcs kivételével összekeverjük, mehet robotgéppel is.
2. A tésztánkat beleöntjük egy (kivajazott) kisebb tepsibe vagy nem túl mély piteformába, rászórjuk a meggyet és a barackot
   
3. 20-30 percig sütjük, vagy amíg a teteje aranybarna nem lesz, az idő attól függ mennyire mély tepsibe raktuk, ezért inkább csekkoljuk!
   

Kókuszos vöröslencse krémleves

A nemrég nyílt belvárosi Leves. nevezetű levesbár (lásd korábbi poszt) azt eredményezte, hogy egyrészt heti 2-3 alkalommal biztosan valami egészségeset ebédelek, másrészt meg kedvet kaptam itthon is a krémlevesekhez. Egyszerűek, gyorsak, finomak. Nemrég vettem a piacon vöröslencsét, és körbe is néztem vöröslencse krémleves ügyben, ki hogyan csinálja. Végül megalkottam a saját verziómat, amihez kellett:

• 10 dkg vöröslencse
• 6 dl házi húsleves/zöldségalaplé, jobb híján Knorr leveskockából alaplé
• 1 konzerv kókusztej (én az Auchan-ban vettem egy "Prémium kókusztej" nevezetűt, és valóban nagyon jó minőségű volt)
• 2 répa
• 1 fehérrépa
• 1 paszternák
• 4 gerezd fokhagyma
• 1 hagyma
• só, bors
• olívaolaj

1. A hagymát és fokhagymát apróra vágtam, olajon üvegesre pirítottam, majd hozzáadtam a lereszelt/nagyon apróra vágott répát, paszternákot és fehérrépát, sózom, borsozom
   
2. Kicsit párolom a zöldségeket, majd hozzáadom a lencsét is, amit előtte alaposan átmostam
3. A lencsét is átforgatom a zöldségekkel, majd felöntöm az alaplével
4. Forrástól számítva 10-15 percig főzöm, amíg a lencse meg nem dagad, ekkor leveszem a tűzről, és botmixerrel pépesítem
5. Hozzáadom a kókusztejet, majd megvárom, amíg ismét felforr
6. Ehhez a leveshez nagyon jól illenek a következő fűszerek, aki pikánsabban szereti, válogathat: gyömbér, curry, lime/citrom héja illetve leve, barnacukor (ha valaki édeskésebben szereti), sáfrány, koriander. Persze ezekből ne mindet egyszerre! Én citromlevet és reszelt citromhéjat raktam hozzá.
   

Sunny days...És még mindig érik a füge! Juppí!